Címlap A település története
Tartalomjegyzék
A település története
Halmaj és Ugra birtoklástörténete
Halmaj és Ugra lakossága
Mezőgazdaság
Ipar, kereskedelem
Egyház
Régészeti, építészeti emlékek
Sorsformáló események
Oktatás
Közművelődés
Egészségügy
Közigazgatás
Közbiztonság
Minden oldal
alt


Halmaj falu a Szólok nemzetség birtokállományából alakult ki lakott helységgé, mely 1322-től Márktól, a Nagylucsey Bessenyeiek ősétől került a család birtokába. 1466-ban Bessenyő, Süly, Terpes falvakkal együtt a helység birtokosai a Bessenyeiek. Békés birtoklás között nem kellett írást készíteniük birtokukról, így nincs is sokáig róla szó.

A falu 1549-1552 között néptelenné vált. Az egri vár bevételéig a Bessenyei birtok maradt. 1576-körül ismét a népes falvak között szerepelt. 1596. évi ostrom alatt Egerben katonáskodott Bessenyei György hadnagy is, akit Szerémi a várban keletkezett lázadás okozójának tartott. A törökök győzelme után a Szabolcs megyei Berczelre menekült és ott élt 1600-ig. 1621-ben Kutasi György,1633-ban Balogh Mihályné a falu egyes telkeinek birtokosa. 1652-ben Bessenyei Boldizsár a falu névleges ura. Halmajt 1672-ben telekadóktól mentes zsellérek, kuriális kisnemesek lakták. 1674-ben Kutasi György Konyád Ábrahámnak adta el a faluban lévő birtokait.

1686-87-ben az Eger visszafoglalásáért folytatott hadműveletek során újból elpusztult. 1696-ban Konyád földesúr Halmaj-pusztán lévő kilenc lakatlan kuriális telkét Almást' Jánosnéra és Bartha Györgyre ruházta át. Halmaj-puszta 1697-ben kezdett benépesedni. 1698-ban arról panaszkodik "a halmaji szegénység, hogy az nyakukon levő súlyos nyómorúság és szegénység miatt, továbbá a nyomorult helyüknek nem régi megszállása miatt" nem tudják az állami adót megfizetni, ezt földesuruk Almást' János előlegezi meg nekik. 1698-ban Bartha György és Balogh Mihály megyebeli nemeseké a település.

1701 körül Losonc, Alsómány, Rimaszombat környékéről vegyesen szlovákok, magyarok telepedtek le a községben. A szlovák betelepedők később elmagyarosodtak. Ekkor 21 felnőtt jobbágyférfi lakta a falut. 1715-ben kuriális helység, 10 jobbágy és 5 zsellér családdal. 1725-ben Balogh Ádám, Sípos András, Somogyi Péter, Almást' János, Bozsik és Nagy nevű nemes családok alkotják a kis jobbágyfalu közbirtokosságát. A somogyi részt Kada Pál, majd annak veje, Gosztonyi István szerezte meg 1741 körül. 1741-ben Almást' birtok. 1746-ban a Balogh-birtok a dobfeneki Síposoké lett.

1753, 1755, majd 1769-es években a halmaji elöljárók ismételten panaszkodtak földjeik szűkössége miatt. "Mivelhogy halrnaji lakosok közül hét jó, vagyonos gazda más helységbe vette lakását, mások szolgknak állottak, koldulásra jutottak. Adóikat mindazáltal most is a többiek viselik. " A földesurak földjeiket saját mai országuk számára foglalták le, így a parasztok földje nem elég se szántónak, se legelőnek, nem elég az adó kifizetésére. A megye urai a panaszok érdemleges orvoslása helyett arra figyelmeztették őket, hogy ne az ivásnak és kocsmai korhelykedésnek éljenek, amint hírlik róluk, hanem dolgozzanak.

1770-ben az úrbérrendezés előtt a falu földesurai a Gosztonyi, Almásy, Balog, Sípos, Somodi, Csontos családok. Erről az időszakról a zsellérek így panaszkodtak: "Mind réteink, szántóföldeink legtöbbnyire mind véres verítékünkből állók, nagy fáradságos munkánkbul álló irtott földek és rétek, az menyet bírunk. " Nem kilencedet, hanem hetedet adtak. Robotjuk együtt 219 igásnapszám. A súlyos robot miatt 10 telek lakatlanná vált. Az uraság konyhájára 20 tojást, 2 csirkét, 1 icce vajat kellett leadniuk. A gazdaságok szántóterjedelme különböző, 1-53 hold között változott

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát harmadik osztályúnak minősítették, s így 31 kishold szántót, 7 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelekhez. Gosztonyiné a saját birtokrészén 1776-bari Vrana István mérnökkel felmérette ugyan a határt, de az úrbéri földeknek az urbárium szerinti teljes és végleges kiosztása a XVIII. század végéig nem történt meg.

1788-bari Sípos földesúr 164, Czövek 87, további 8 birtokos együtt 165 kh majorsági szántóföldet dolgoztatott. 1799-ben is még a következő állapotok uralkodtak a halmaji területen:

"az halmaji határban mind rét, mind föld csak úgy van, amint azt a szegény ember valaha kiirtotta, vagy gyepbül felfogta, egyik a másikra forog és sok dirib-darabokban lévén, a földeknek jóformán hasznát sem lehet venni. Sok olyan gazda találkozik Halmajori, aki jóllehet egészhelyes, mégsem bír annyit, mint más, aki hasonlóképpen egészhelyes. Ki hogy irtogatott, iparkodott, most is aszerint bírja a földjeit. "

1819-ben a halmaji bírák mentesíteni kívánták gazdatársaikat a megyei tisztek fuvaroztatása érdekében rájuk kivetett előfogat-állítás gyöngyösi hetellés- terhe alól ezért a következő folyamodványt írták: " A hetelés sora rajtunk igen terhesen és súlyosan esik minden holnapoknak 9-ik napján, minthogy csak 13 gazdának vagynak jószágaik és a sok hajtogatás és forrpontozás végett az hetelésben sem jelenhetünk meg. Annakokáért az hetelés sorbul bennünket kihagyatni méltóztasson. "
 
A szolgabíró javaslata szerint: "az eredező Halmaj helységének a hetelő sorbul való kivitelére leginkább azon okbul lehet tekintettel lenni, hogy ezen helység a postaországútban lévén, mihelyst egy kevéssé nehezedik az út, mind a Gyöngyösrül jövő, mind pedig a Kápolnárul menő utasok Halmajori váltanak lovakot s ezáltal ezen helység - csekély lévén a bennelakó gazdák száma - felette terheltetik. "
 
Kérik kérvényükben, hogy számítsák be adójukba a következőket is: " A szabadságos vagy obsitos katonák, akik hazamennek, egy-egy éjjel hatan-heten is megszállják a helységet. Egy éjjel sem lehet üres a falu. Egyikük Isten nevében, másikuk adtával-teremtettével kér enni: A szegénység meg nem állja, hogy ne adna nekik. "

1828-ban a földesurak birtokarányosítási eljárás során jobbágyaik egyes földjeit elcsipegették. A bírák ugyanakkor azt is sérelmezték, hogy bár

" adózó lakosaink igen kevés számmal vannak, a földesuraságok 2-3 házas zselléreket mindennemű szolgálat és fizetés alul ki akarják vonni, holott urbarialis gyalog (zsellér) funduson laknak, pedig vannak elegendő cselédjeik az urasági udvaraikban. Ezek eddig is ki vagynak véve mindennemű szolgálat és fűzetés alól. Folyamodunk, hogy ezen szabad személyeket a közönséges szolgálat és fűzetés alá rendelni méltóztasson. "

1838-ban megindult ugyan a jobbágybirtok és legelő elkülönülését célzó úrbéri per, de perbeli megegyezésre és annak végrehajtására csak később került sor.

A Czövek-féle birtokrészt 1840-ben Greskovics Ignác egri kanonok a Csontos-féle telket a Darvas család, a Sípos jogot Ondrejovics Károly, a lisznyói Damó- és Orczy Anna-féle részt 1843-ban Robicsek József és Alajos pesti nagykereskedők vásárolták meg.

1842-ben a "a bíró és a nemes hadnagy panaszkodnak: féktelen nemes és nem nemes ifjaknak többrendbeli kicsapongásait és az előjáróság ellen való szegüléseiket és káromkodásaikat már nem szívlelhetvén, kérik a bűnösöket megbüntetni. "

1859-ben a jobbágybirtok és legelő elkülönzését célzó perben, perbeli megegyezés született. Végrehajtására és a tagosításra csak 1866-ban került sor, ekkor a 192 kishold maradványföldet meghagyták használóik birtokában, legelőilletékességként pedig telkenként 5 holdat mértek ki a volt gazdák az úrbéri házas zsellérek, kivételesek számára. A majorsági zsellérek nem részesültek legelő juttatásban, ugyanakkor a 10 közbirtokos földesúr (köztük: Darvas, Gosztonyi, Greskovics, Mednyánszky, Ondrejovics, Panker, Robicsek) majorsági szántóinak területe 1094 kisholdat tett ki.

1900-ban a Szohner birtok volt a legnagyobb a faluban.

Ugra az Abák előszállási birtokaiból került az ugrai ághoz. Birtokosai sorát előforduló tagjaiból állapíthatjuk meg, vagyis 1290-től Miklós, 1325-ben fia Cseley, 1345-től ugrai előnévvel Balázs.

1375-től Balázs fia Miklós lett a birtokos. Miklós fiai: László, Tamás és Bertalan (1425) szintén ugraiaknak vallották magukat. A tulajdonjog viselése 1438-ig, a család kihaltáig összefüggő volt. Öröklődés folytán birtokosai voltak Kisdetk és Kőkút falvaknak is. 1438-ban királyi adományként a nánai Kompolty család kapta meg a falut.

1552-53-ban a törökök előretörésekor behódolt faluvá lett. Az 1554. évi adóösszeíráskor 4 portája volt. 1556-ban már 10 ház után fizették az adót. 1567-ben Országh Kristóf halála után az uralkodó a falut Országh Borbálának és férjének, enyingi Török Ferenc nek adományozta. Országh Borbála 1569-ben királyi adománylevelet eszközölt ki Oroszlánkő várának tarozékaira, így Ugrára is.

1587-ben "Ogra" volt a település neve és hűbérbirtokként Omár ben Ali hatvani spáhi tulajdonában volt. Az adót neki fizették, 5000 akcse értékben.

1605-ben 15 jobbágy fizette a gabonadézsmát.1606-ban Török Ferenc leányának kezével bedegi Nyáry Pálnak a birtokát képezte. 1621-1686-ig nagyon kevés lakosa volt. 1621-ben 5 ugrai fizette a dézsmát, 1635-ben 1/2, 1647-ben, 1675-ben, 1686-ban 1/4 portával van nyilvántartásba véve.

1675-ben a Nyáry-örökösök, Haller Györgyné, Forgách Ádám és özv. Dósa Ádámné tiltakoztak Horváth Györgynek, a sármonostrori apátnak Ugra birtokába történő beiktatása ellen. Ugyanis:

"azon sári apát úr azon falut a többiekkel együtt azon apátúrsághoz tartozandóknak gondolván, azokat mindenestül elfoglalni szándékozik, fenyegetéssel kényszerítvén az szegény lakosokat magához való szolgálatra, fizetésre és hódolásra. "
 
A településen lévő területeket a törökök kiűzése után a királyi kincstár kezelte 1689-ig. 1677-ben a kuruc és labanc katonaság által okozott károkról a falu bírája és esküdtje úgy nyilatkozott, hogy "a kuruc katonaság ugyan gyakran nem szállott reájuk, de ha a szomszédos falvakba telepedett, onnét küldőn kemény parancsolatjára. " "pecsenyével, abrakkal, legfőképpen pályinkával kellett nekik gazdálkodni. Strasoldo generális parancsolatjára (a labancoknak is) két ízben köllött vinni abrakot. " de az úton egyszer a horvátok, másszor a kurucok vették el tőlük. "Melyért aztán az ónodi kommandáns megfogván a bírót, egy hónapig rabságban tartotta."

1693-ban a település pusztaként báró Haller Samu birtoka.

1685 és 1710 között " Ugra háromszor elpusztulván, senki sem lakta. "

A közbeeső rövid időszak alatt a Haller família jobbágyai berket, erdőt irtottak, az irtásföldeken szilvást létesítettek. A malom felőli irtványföldet Tatárhányásnak, a Karácsond felől való irtást Jóidő-berkének hívták. Ahányszor "valami hatalmasságot tettek" a földesurak ispánjai és tiszttartói a fundusok, földek és rétek osztásában, a félig megtelepült kis létszámú lakosság felkerekedett és más vidékre vándorolt, pusztán hagyva a falut.

1701-ben 18 jobbágyférfi lakta, de a kuruc korban harmadszor is lakatlan területté vált. 1715-1720 között négy obsitos katona indította el itt újra az életet. 1718-ban három német család is érkezett a településre. 1715-1720 között szűk határa miatt Maklár pusztát is ide csatolták, de a nagy néphiány miatt kihasználatlanul állt. 1720-ban már 95 ház állt a faluban és 488 lakosa volt. 1722-ben a betelepülők földesúri segítséggel felépítették a r.k. templomot.

1737-re a betelepedett "svábok" száma már 12 főre gyarapodott, de hamarosan elmagyarosodtak. A birtokos ekkor, Nyáry-jogon Bossányi László és veje Taródy István. A Taródy családnak több ága közül az egyik Heves megyébe származott, ahol tagjai fontos megyei hivatalokat viseltek: I. Taródy István gyermekét Józsefet később 1767-ben Heves megye másodalispánjának választották. 1773-ban és 1778-ban első alispán lett. József fia István 1788-ban törvényszéki ülnök, 1792 és 1799 között másodalispán volt.

"Bossányi és Tarródy uraimék részére az jobbágyok szaporodtanak, mert Tarródy uram csak azt mondotta: karót üssenek fel, ki melyik úr jobbágya akar lenni, azonnal annak jobbágya lészen és a fundus is ahhoz fog tartozni. Őkegyelme is rövid idő alatt az svábokbul 12, magyarokbul pedig 3 jobbággyal gyarapodott. "

1737-es években a birtokrészeken, így a Haller birtokon is kialakultak a földesúri majorságok.

1741-ben a terület a Nyáry család birtoka. A közösen használt Nyáry-birtok 1743, 1744. évi szétválasztása helyreállította az őstől való leszármazáson alapuló birtokarányt, ennek folytán Haller tábornoknak és a négy línea családjainak - köztük Taródyéknak- egyformán 16-16 jobbágytelek jutott a sorsoláskor. Haller egy időre Dévay Andrásnak zálogosította el az ugrai birtokrészét.

1746-ban a jobbágyok panaszkodtak az új földesúrra a súlyos robotterhek miatt. A bíró így írt a vármegyéhez:

"Amíg azelőtt Haller uram keze alatt voltak, nem hajtogattattak annyira, mint amiolta Dévay András uram keze alatt vannak. Haller uram idejében 3 nap szántottak, Dévay uram idejében pedig minden szántáskor 6 nap. Azon okból, hogy nagyobb az úrdolga, egyenlő akaratbul indultak Dévay uram fundusáról elmenni. Némelyek el is mentek. Így elment Ludasra Virág György, mivel németországi fi és nem örökösjobbágya senkinek."

A vármegye helyszíni vizsgálatra azzal az utasítással küldte ki szolgabíráját, hogy: "amely ugrai adózók földesurok akaratja, és engedelme nélkül onnan elmenvén, magokat máshová vették, azokat Ugrára ismét vitesse és helyeztesse vissza. Ha pediglen ők ottan a földesurak kegyetlensége miatt nem maradhatnának, állapotjokat a nemes vármegyének jelentse. "

A vizsgálat eredménye szerint a túlzott robotterhek miatt távoztak el a jobbágyok, a megye közbelépésére valamelyest mérsékelték a terheket.

1770-ben az falu előjárói a kilenc úrbéri kérdőpontra adott feleleteiket nem írták alá és a község pecsétjével sem voltak hajlandók azokat megerősíteni. A királyi biztos Egerbe idéztette az elöljárókat "nyakasságuk" miatt. Itt kijelentették, hogy a való helyzetet feltáró korábbi vallomásuk nem tetszett a földesúrnak, visszautasította, majd kedvezőbb vallomásokat erőszakolt ki tőlük. Ezt meg ők nem erősítik meg. Vallomásuk szerint földesuraik a Nyáry-örökösök, a Haller, Orczy és Taródy családok.
 
"Ezen helység házhelyekre fel nem volt osztva, hanem aki az uraságtul maradt föld, azt a jobbágyok magok közt elosztják érdemek szerint. "
 
Volt 16 db 24 holdas, 6 db 12 holdas, 3 db 28 holdas és 1 db 6 holdas jobbágygazdaság. Haller jobbágyai együttesen 750 db tojást adtak, minden egész gazda adott 4 csirkét, 6 kacsát, tehenenként 1 icce vajat. A másik földesúr jobbágyai is ilyen arányban adóztak. Kilenceddézsmát adtak és a szükség szerint robotoltak.

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát második osztályúnak minősítették, s így 30 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelek részére. Az úrbéri illetőségek kimérését a Haller-uradalom mérnöke csak 1773 után hajtotta végre.

1777-ben Haller Antónia, férjezett Bruderné majorjában szlovák részesaratók végezték el az aratást, cséplést. Amikor ezek súlyosan bántalmazták Taródynak egy idős ugrai jobbágyát, a verekedőket bevitték a gyöngyösi szolgabíróhoz, aki ugyancsak veréssel büntette meg őket.

1783-ban "b. Brundern uraság az ugrai határban legelőnek engedett földeket felszántván, bevetette. Mely miatt a helység lakosai közül némelyek megfogyatkozván, házhoz tartozandó jussaiktul megválni kéntelenítettek. Házaik üresen hagyattattak, a többi lakosoknak is fölöttébb való sérelmekre. "

1788-ban b. Haller Antonia 417, a másik négy földesúr összesen 96 kh majorsági szántóföldet dolgoztatott. 1794-ben Haller Antónia, b. Bruderné, hogy apja adóságát megszüntesse, ugrai birtokrészét és a környező településeken lévő birtokait húsz évre bérbe adta báró Svitzen Zsigmond királyi tanácsosnak évente fizetendő 18.400 forint bérlet-összegért, és az évi nyereség fele részéért. Mivel a többi örökös tiltakozott a számukra kedvezőtlen bérbeadás ellen, így a húsz évre tervezett bérlet 1795 után megszűnt.

1797-ben a falu nagyobb része leégett. Taródy István földbirtokos súlyos adósságokkal terhelte meg birtokait. 1807-ben bizonyos kölcsönösszeg fejében bérbe adta az Ugrán és még 11 faluban lévő birtokrészét báró Podmaniczky Jánosnak, majd 1813-ban eladta Gosztonyi Pálnak, kinek neje volt néhai Taródy Anna.

A Haller-birtok nagy részét öröklő Brudern testvérek 1835-ben zálogként, majd 1845-ben örökáron ugyancsak a Gosztonyiakra ruházták itteni birtokaikat.

A jobbágyok 1838-ban kérték , a legelólc különítését a határ összesítését , tagosítását, mert: "a határbeli legelő rossz, igavonó barmaikat nyári legelőre kéntelenítettetnek 'I pénzbéren lehajtani az Alföldre. "

Minden egész telek után 10 kishold kiterjedésű legelőt kértek. Az 1843-ban hozott úriszéki ítéletet csak 1865-ben tudták végrehajtani. Eszerint a legelőilletőség telkenként 6 kishold, a 185 kisholdat kitevő maradványföldek felét a jobbágyok váltság gyanánt visszabocsájtják a földesúrnak, másik fele használóik birtokában marad.

Gróf Szapáry Józsefet felesége, Orczy Anna juttatta birtokhoz. Rajtuk kívül még 1865 körül Almásy Hermina és Beökönyi Viktor 2-3 jobbágytelek birtokosai. 1870-től Beökönyi-család nagybirtoka.

Újkori birtokosai voltak még gróf Draskovich, gróf Eszterházy, Gosztony, Jeszenszky családok kisebb területekkel. Az idetartozó urasági határ 2152 kh területet tett ki.
 
 

Halmaj község népességéről több száz éven keresztül nem állnak rendelkezésünkre adatok. A község lélekszámára a XVI. század közepétől fennmaradt dézsmajegyzékek adataiból következtethetünk.

Az első dézsmajegyzék 1548-ból maradt fenn. Ennek alapján Halmaj néptelen település volt.

Az 1549-ből fennmaradt dézsmajegyzék szintén névtelen településként említi.

Az 1556-os dézsmajegyzéken Halmajnál már 4 adófizető nevével találkozunk. (Imre Mihály, Palphy István, Zabó Tamás, Bolya Pál)

1689-ben Eger visszavétele után már Halmajon 34 férfi él, aki 15 éven felüli.

A település lélekszámáról az első megbízható adatok 1715-ből állnak rendelkezésünkre. Ekkor Halmaj kuriális helység 10 jobbágy és 5 zsellér családdal.

Az 1771-es urbáriumi adatok szerint Gyöngyöshalmajon 22 és 1/2 jobbágytelek volt, 21 telkes jobbágy, 2 házas zsellér élt.

Az első hivatalos népszámlálást II. József császár rendelete alapján 1784 és 1787 között tartották. Ekkor telkes jobbágy 21, házas zsellér 4, házatlan zsellér 9, szolga 13 élt a településen. Adóztatott ház 29 db volt.

Az 1890-es népszámlálási adat szerint 653 fő lakja Gyöngyöshalmajt, 96 ház van a településen és 1806 kh területen gazdálkodnak.

1900-ban Gyöngyöshalmajon 659 lakos élt 104 házban.

1901 és 1910 között a következőképpen alakult az élve születések és a halálozások száma a településen:
 
 Év  Élve születés
 Halálozás
1901
 25  18
1902  23  10
1903  22  18
1904  30  13
1905  16  18
1906  26  16
1907  31  17
1908  24  10
1909  29  10
1910  29  11
 
Az 1920-as adatok szerint Gyöngyöshalmaj lakosainak száma továbbra is jelentősen növekedett. Ekkor már 991 lakosa volt.

1930-ban a lakosság 791 fő. Az 1920-hoz képest a csökkenés haláleset miatt 17 fő, elvándoroltak száma 100 fő, természetes szaporodással nőtt 83 fővel. Házainak száma ekkor 179.

1946-ban Gyöngyöshalmaj lakosainak száma 790 fő. Lassú növekedés kezdődik tehát.

1949-ben Gyöngyöshalmaj népessége már elérte az 1344 főt.

Ugra népességéről ugyancsak az első dézsmajegyzékből tudunk adatokat.

Az 1548-as dézsmajegyzék szerint Ugrán 11 személy fizeti a gabonadézsmát: /Palphy István, Sarkan György, Mihály Elemér, Galyen Tamás, Farkas Albert, Fekete Péter, Sabó (Szabó) Tamás, Farkas Mátyás, Pasthy Pál, Pasthy Péter, Sabó (Szabó) István)

Az 1549-ből fennmaradt dézsmajegyzékben pedig a következő nevek szerepelnek: /Palphy István, Chudar László, Sarkan György, .... Mihály, Gelyen Tamás, Doka Bálint, Farkas Albert, Farkas Dénes, Chudar Gábor, Fwchyen Barnabás, Fekete Péter, Sekeres (Szekeres) Mátyás, Bolya József, Sabo (Szabó) Tamás, Farkas Mátyás, Bodo Barnabás, Pastypal Lukács, Sabo (Szabó) Lcíszló, Maior Pál./

Az előző évi dézsmajegyzéken szereplő neveknek csak egy része szerepel az 1549-es jegyzéken, ami arra utal, hogy a településről el is költöztek, de új letelepülők is érkeztek. Összességében a lakosság száma az előző évhez képest növekedett.

Ugra 1552-1555-ös években hódolt faluvá lett.

Az 1556-os dézsmajegyzék szerint a következő lakosok fizették a dézsmát:

 
"Kwdar László, Sarkan István, Imre Mihály, Gellyen Tamás, Sechen Elemér, Bala József, Sabo Tamás, Pozkj Pál, Godó Barnabás, Sabo István, Nyilas Pál, Farkas Dénes, Sechen Barnabás, Tóth Filip./ A 14 fő 10 ház után fizette a dézsmát.
1605-ben újra kezdett növekedni a falu, ekkor a dézsmafizetők száma 15 fő. 1689-ben Eger visszavételekor jelentősen csökkent a település lakossága. 1685 és 1710 között "Ugra háromszor elpusztulván, senki sem lakta. "

Első megbízható adatok 1715-től állnak rendelkezésre. Ekkor Ugrán négy jobbágy lakott. 1720-ban 488 lakosa volt és 95 ház.

Az első hivatalos népszámlálási adatok szerint 1787/88-ban a településen élt: 19 telkes jobbágy, 11 házas zsellér, 8 házatlan zsellér, 11 szolga, 1 szolgáló. Az adózó házak száma pedig 34 volt. Az 1771-es urbáriumi adatok szerint pedig a jobbágytelkek száma 21, házas zsellér 9 fő volt.

1786 és 1869 között következőképpen alakult az ugrai lakosság lélekszáma:
 
 
Halmaj 1786  1806  1816  1821  1830  1840  1849  1860  1869
Lakos
 314 350 350 402 527 428 604 614 617
 
Az 1890-es népszámlálás szerint lakosainak száma már 520 fő, 83 ház volt a településen és 2152 kh-on gazdálkodtak. 1900-ban csökkenés mutatkozott mivel csak 488 lakosa volt , viszont a házak száma emelkedett 95-re.

 
1901 és 1910 között következőképpen alakult az élve születések és a halálozások száma:
 
 
Évszám
Élve születés
 Halálozás
1901  25  11
1902  27  13
1903  24  25
1904  26  12
1905  23  16
1906  29  16
1907  22  14
1908  21  10
1909  24  13
1910  23  9
 
1920-as adatok szerint a lakosság száma 564 fő. Hevesugra népessége az 1930-as népszámlálás idején 584 fő. A tényleges szaporodása 1920-hoz képest 20 fő volt. A községből 1945-ig 78 fő vándorolt ki más országokba. 1946-ban Hevesugrának 670 fő lakosa volt. 1950. október 1-én Gyöngyöshalmaj és Hevesugra összevonásával létrejött Halmajugra.

Népessége a következőképpen alakult:

Évszám  Fő
 1960  
1455 fő
 1970 1424 fő
 1980 1303 fő
 1990 1267 fő
 1996 1266 fő
 1997 1246 fő
 1998 1298 fő
 
Az 1995-től Halmajugrán az élve születések és halálozások száma:

Évszám
 Élve születettek
 Halálozás  Természetes fogyás
 1995  15  19  -4
 1996  23  16  7
 1997  17  23  -6
 1998  22  19  3

A mérsékelten növekvő születésszám, a korösszetétel miatt növekvő gyors halálozási arányszám és az elvándorlás együttes hatására folytatódik a kisfalvak népességének csökkenése. Sajnos ez a helyzet jellemző Halmajugrára is.

Halmajugra lakossága magyar nemzetiségű, etnikai összetétel szerint négy tizede cigány származású. Arra vonatkozó adat nincs, hogy Halmajugrán mikor jelentek meg az első cigánycsoportok. Későbbi felmérések során a cigány lakosságot - mivel nem tudták máshová kategorizálni - sok esetben nincstelen zsellérként tüntették fel. Jelenlétükre így inkább foglalkozásuk, illetve nevük alapján következtethetünk.

Az 1923-as adatok szerint az iparosok adatainál az ugrai neveknél a Farkas Géza zenész, Szabó feka Kálmán lókereskedő, Váradi Géza zenész, egyértelműen cigány lakosokra utal.

Kezdetben Gyöngyöshalmajon is a cigánytelepen, elkülönülve éltek. 1944-es helységnévtári adat a telepet külterületként említi.
 
alt

1962-es adat külterületként, de bankótelep néven jegyzi. A Bene-patak 1974-es áradása után ezt a telepet felszámolták. A cigány lakosság nagy része OTP kölcsön segítségével, tanácsi kijelöléssel a faluban vett vagy épített magának házat.

A rendszerváltás utáni időszakban sajnos jelentősen megnövekedett a munkanélküliség. Mivel főleg a kevésbé iskolázott munkaerőre volt legkevésbé szükség, sajnos ez nagyban érintette az itt élő cigány lakosságot is.

Felemelkedésük elősegítője volt az iskola is. Halmajugrán kezdetben kevés cigánygyerek járt iskolába rendszeresen. Később már több, de kevesen végezték el a nyolc osztályt. Ma már jóval kedvezőbb a helyzet. A gyerekek nagy része rendszeresen jár és szeret járni iskolába, de még mindig nagyon kevés az a százalék, aki a továbbtanulást is választja.
 


Gyöngyöshalmaj és Hevesugra az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt jobbágyfaluként szerepel több nemes család földes urasága alatt.

A jobbágynak a telek volt a megélhetési alapja. A telek a földesúr tulajdonában volt, így a jobbágy csak használója lehetett, amiért bizonyos szolgáltatásokkal tartozott. Az 1514-es Webőczi-féle földtörvény szerint minden föld, ingatlan tulajdonjoga a földesurat illette meg. A jobbágy csak a munkája bérével az általa művelt föld jövedelmével rendelkezett.

A jobbágytelek a házhelyet, belsőtelket (fundust) jelentette, amelyre a lakóház épült. A földesuraknak az adózás alapját ez jelentette. Feltehetően eredetileg minden telek egész telek volt, amelyen egy-egy család élt. Ha az apa több gyereke között osztotta meg a telket, létrejött a résztelek, vagyis az 1/2-, 1/4-, 1/8 stb. telek.

1514-ig a jobbágy a földesúr földjének használatáért termény-, vagy pénzjáradékot fizetett. Az 1514. évi 16. törvénycikk 52 napi, vagyis hetenként egy napi robotot írt elő minden jobbágy részére. A robotot saját szerszámmal, szekérrel, igásállattal ingyen volt köteles elvégezni. Már Szent István törvényei is előírták a jobbágynak az egyházi tized vagy dézsma fizetését (gabona, bárány, méz, bordézsma stb.) Ez alól a nemesek mentesültek.

1569. évi 27. törvénycikk rendelkezésére a végvárak közelében lévő falvakból beszedett dézsmákat a főpapoktól a királyi kincstár képviseletében a királyi kamara bérelte rendszeresen a végvárak ellátására, a honvédelem költségeinek fedezésére. Ezért királyi, vagy egyházi dézsmának is nevezték.

A jobbágynak kötelessége volt ellátni a földesúri konyhát is. A jegyzéket, amely felsorolta a jobbágyra rótt pénz, termény és robotszolgáltatások mennyiségét úrbáriumnak nevezték.

A legrégebbi tizedjegyzék Heves megyéről 1548-ból való. Itt a gabona és méhdézsmáról szerezhetünk tudomást. Halmaj nem szerepel a jegyzéken, illetve "dezertált" falvak közt tartják nyilván.

1728-ban az időközben benépesült Halmaj népe élt a két nyomás mellett szabad foglalással. (A föld időszakos pihentetése.)

1750 után a kezdődő gabonakonjuktúra a sajátüzemű majorok kiépítésére ösztönözte a földesurakat. Ennek folytán 1770-ben az úrbérrendezés előtt szőlőtermelő földesúri major működött Gyöngyöshalmajon is.

1767-ben Mária Terézia elrendelte az urbárium bevezetését az önkényeskedések rendezése érdekében minden jobbágyfaluban. Az urbárium bevezetését megelőző felmérésre, az urbárium kiadására Heves megyében 1770-1771-ben került sor. Az 1771. évi úrbérrendezés során Gyöngyöshalmaj határát harmadik osztályúnak nyilvánították, így 31 kishold szántót, 7 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelekhez, de az úrbéri földeknek az urbárium szerinti teljes és végleges kiosztása a XVIII. század végéig nem történt meg.

Az úrbérrendezés hatásai, eredményei a helyi viszonyoktól függően különbözők voltak. Egyik faluban könnyített, a másikban súlyosbította a jobbágyság robotterheit.

 
Az úrbérrendezés után a faluban a telki állomány, jobbágyok-zsellérek száma, a szántóterület következőképpen alakult:
 
   Telek  Telek    Jobbágy      Zsellér   Szántóföld
 Hold
Év
 1771 1848 1770  1771  1848  1770  1771  1848  1770 1771
Halmaj  21/2 181/2  23  21 21 -  2 48 476 762
 
 
Az 1848. évi jobbágyfelszabadításig teljes súlyával érvényben maradt az 1770. évi úrbéri szabályzat.
 

A jobbágyfelszabadítás után 1853-ban tartották a tagosítást, amelyek során elkülönítették a földesúri és a volt jobbágyok használatában lévő földeket. Ez a határkép volt jellemző az 1945-ös földosztásig.

Az úrbéri rendezés, tagosítás, legelőelkülönülés és maradványföldek tárgyában 1859-ben perbeli megegyezés jött létre a Gyöngyöshalmaji közbirtokos földesurak és volt jobbágyaik között. A 194 holdat kitevő maradványföldet 21 jobbágy használta. A megegyezés értelmében mindegyik jobbágy megtartja maradványföldjét, de együttesen 4562 forint váltságdíjat fizetnek érte. A zsellérek használatában levő heteddézsmás kender- és káposztaföldeket a földesurak a zselléreknek négyszögenként 1 krajcár örökváltságért átengedték.

1788-1935-ig a szántóföld-állomány alakulása a településen (kh).   
 
   Jobbágy szántó
 Majoros szántó
 Összes szántó
 Összes szántó  Összes szántó  Összes szántó
 Év  1788 1788 1788 1866  1869 1935
 Halmaj  906 416 1322 1355 1474 1239
 
 
Gyöngyöshalmaj állatállománya 1945-ben:
 
 
 Szarvasmarha  22
 Ökör  -
 Tehén  21
 Ló  14
 Sertés  12
 Juh  -
 Kecske  -
 Szamár  -
 Bivaly  -
 Öszvér  -
 Baromfi  87
 Méhcsalád  -
 
Az 1945. évi földreform felszámolta a földbirtokrendszert. 1945 tavaszán zajlott le a földosztás Gyöngyöshalmajon.

Gyöngyöshalmajon gazdálkodott Bálint Győrgy (Bálint gazda) édesapja is mint középbirtokos. Az 1929-33-as gazdasági ivilágválság jelentősen éreztette hatását a vidéki gazdaságokban is. Édesapja tudatosan ki akart törni a búza-kukorica-hús hármas kényszerpályájáról. Nagy táblákon termesztett paradicsomot; málnát és nagy területen spárgát. A földbirtokfelosztása érintette az ő földjeiket is. A birtok nagy részét elvették, megmaradt 100 hold gyümölcs és szőlőterület részűkre, amelyen 1948-ig gazdálkodtak, míg kulák listára nem kerültek. Édesapja meghalt, ő pedig családjával Budapestre költözött.

A földigénylő bizottság az átlagos kiosztandó birtokegységet 5,5 kh-ban állapította

meg a mezőgazdasági cselédség és a nincstelen földmunkások részére. Ebben volt 3 kh szántó, fél kh szőlő, a többi pedig rét. A juttatási alapot gyermekenként 1 kh szántóval, l /4 kh szőlővel emelték. A törpebirtokosok földjét is kiegészítették 5,5 kh-ra. Az új földtulajdonosoknak nehéz körülmények között kellett megkezdeni a munkát. A településen kevés volt a vetőmag. Ennek oka volt, hogy a szovjet hadsereg jelentős mennyiségű gabonát zár alá vett. Nagyon lecsökkent az állatállomány, ugyanis sok állatot a háború alatt levágtak elvittek. Az alapvető szerszámok, eszközök hiányoztak.

1946-ban és 1947-ben a környéken hatalmas aszálykár pusztított.

Az 1880-as évek végén megindult szőlőtermesztés ekkora már jelentősen fejlődött, de az 1900-as évek közepén még karós művelésű volt.

1948-tól megkezdődött szovjet mintára a termelőszövetkezetek megszervezése.

Az első termelőszövetkezeti csoport 1949. február 28-án alakult meg Kossuth néven 88 taggal.

Ugrán, 1548-as tizedjegyzék szerint, gabona és méhdézsma alapján 11 fő szolgáltatott gabonadézsmát, 2 fő méhrajtizedet darabszámban. Az 1549-es tizedjegyzék szerint 19 fő fizette a gabonadézsmát, méhdézsmát 2 fő, a báránydézsmát 2 fő. Az 1556-os dézsmajegyzék adatai alapján 14 fő ad gabonadézsmát, 1 fő méhdézsmát és 4 fő báránydézsmát.

A lakosság létszáma ha lassan is de fokozatosan növekedett.

1715-ben Hevesugra kéznyomásos gazdálkodást folytatott. (A föld időszakos pihentetése.) Az 1750-es évek után szőlőtermelő major alakult Hevesugrán is.

Az 1771. évi úrbérrendezés során Ugra határát második osztályúnak minősítették. Itt 30 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelek részére. A Haller uradalom mérnöke Ugrán 1773-ban hajtotta végre az illetőségek kimérését. Az úrbérrendezés után a faluban a telki állomány, jobbágyok-zsellérek száma, a szántóterület következőképpen alakult:

A jobbágyfelszabadítás után tartott tagosítás során elkülönítették a földesúri és a volt I, jobbágyok használatában lévő földeket.

1858-ban az ugrai úrbéresek panaszt tettek azért, mert az 1840-ben hitelesített földkönyvben a földesurak nevére majorságföld gyanánt telekkönyvezték azt a 256 hold terjedelmű maradványföldet, melyet a jobbágyok használtak. A bíróság helyesbítette a telekkönyvet, a maradványföld pedig az előírt váltság ellenében megmaradt úrbéres használóik birtokában.
1788-1953-ig a szántóföld állomány alakulása a településen (kh).

Az állatállomány alakulása Hevesugrán 1945-ben:

1945 tavaszán lezajlott a földosztás. A kiosztott birtokegységek száma azonosan alakult, mint Gyöngyöshalmajon.

1950-ben a két település összevonása után nehéz körülmények között kezdték meg a munkát. A lakosságot jelentős teherként súlytotta a kötelező beszolgáltatás, amelyet egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem tudtak teljesíteni.

1955-ben az alvégben a Petőfi Tsz és Szabadság Tsz működött.

1956-os forradalmi események után 1957-ben kártalanították azokat az embereket, akiket a tagosítások során kimozdítottak birtokukból. A kuláklistára vett emberek ingatlanjait visszaadták eredeti tulajdonosaiknak.

1956-ban Halmajugra 3681 kh területen gazdálkodott, ebből 992 kh szocialista tulajdonban levő, 2689 kh pedig magántulajdon. A földek művelését végző gépek nagy része a gépállomások tulajdona. Mivel Halmajugrán nem volt gépállomás csak Detken, szükség esetén onnét vették igénybe a gépeket.

1957 után jelentősen megnőtt a termelési kedv.

1959. március 12-én megalakult - halmaji területen - a Béke Tsz Szalóki Béla elnök vezetésével, Ugrán pedig az Új Élet Tsz Koska Péter vezetésével. A Béke Tsz 1333 kh területen gazdálkodott 258 fővel, az Új Élet Tsz pedig 1192 kh területet művelt 173 fővel. Fő profilja a tsz-nek a növénytermesztés, állattenyésztés volt. Főbb termesztett növények a kalászosok, pillangósok, kukorica és a szőlő.

Az 1958-60-as években a tömeges átszervezés a mezőgazdasági nagyüzemet tette uralkodóvá. A közepesen, vagy gyengén gazdálkodó szövetkezetek igyekeztek társulni a nagyobb, gazdaságosabban működő szövetkezetekkel.

1967-ben a két tsz egyesült, de működésük még így sem volt teljesen gazdaságos. 1975-ös év közepén több község összefogásával (Ludas, Nagyút, Detk, Halmajugra) létrejött a Detki Magyar-Bolgár Barátság Tsz, amely mintegy 4000 hektáros területen 487 taggal folytatta működését. A közös gazdaság vezetésében, megszilárdításában évtizedeken keresztül eredményesen dolgozott Szabó Imre tsz elnök.

Fő profilja a szőlőtermesztés. Jelentős az állatállománya. Exportra szállítanak, jelentős mennyiségű vágósertést adnak át a gyöngyösi Húsipari Vállalatnak. Juhászatuk van, több hektáros területen foglalkoznak étkezési paprika, paradicsom, káposzta, uborka, dinnye, karalábé, zeller termesztésével. Melléküzemági tevékenységként a kőbányai sörgyárnak több hl sört palackoznak évente.

A mezőgazdasági földterület csökkenését nagymértékben befolyásolja a bányaművelés miatti kisajátítás.

A Barátság Tsz elnöke a rendszerváltás után Katona György lett. A tsz-t nem számolták fel, sőt az 1994-es évekre az eladósodást sikerült megállítaniuk. A szövetkezet átszervezése után a korábbi alaptevékenységek megmaradtak, kiegészítő üzemága a műanyagrészleg.

A kárpótlás során mintegy 38 ezer aranykoronával lettek szegényebbek. A korábbi 4000 hektár helyett 2800 hektár a szántóterülete. Az állattenyésztés is kisebb, de a szarvasmarha-állomány 60%-át sikerült megtartani. A bányászat terjeszkedése következtében a kisajátításokból eredő bevételek kezdetben eredményeztek némi fellendülést a tsz gazdasági életében, napjainkban azonban a kisajátítások csökkenésével ill. megszűnésével a tsz fennmaradása - kevés jövedelmi forrás hiányában - a jövőben bizonytalanná válhat. Ugyanakkor a mai nehéz körülmények között nehéz a szövetkezet gazdái, tulajdonosai elvárásainak hosszú távon megfelelni.
 


Halmaj település életében az első iparosokra vonatkozó adat az 1701 körüli évekből van, amikor Losonc, Alsómány és Rimaszombat környékéről szlovákok telepedtek itt le. Főleg erdőirtással jutottak földterülethez, ahol gyümölcsfákat ültettek és főleg pálinkafőzéssel foglalkoztak. Miként hazájukban, itt is a faeszközök készítése, bognár, kádár, kerékgyártó mesterség, fuvarozás, mészégetés, hamuzsír készítés lett a foglalkozásuk. Nyáron idénymunkát végeztek pl. a síkvidékre is lejártak aratni, csépelni.

Az 1750-es években kialakult földesúri szőlőtermelő majorüzem működött Halmajon. A majorsági szőlőföldeket szlovák szőlőkapásokkal műveltették.

A település első kereskedői a kocsmárosok voltak. A község lakói évszázadokon keresztül Gyöngyösről szerezték be a számukra szükséges termékeket. A kereskedelem fejlődése akkor gyorsult meg, amikor a környék más falvaihoz hasonlóan - gr. Károlyi Sándor kezdeményezésére - megszervezték a Hangya szövetkezeteket. Ezek a szövetkezetek a lakosság jobb és olcsóbb ellátására jöttek létre. Gyöngyöshalmajon 1907-ben alakult az első szövetkezet.

1911-ben a Gyöngyöshalmaji Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzleti eredménye a következő volt:

  • jegyzett alaptólce 2030,-Ft
  • tartalékalap 1007,19
  • nyereség, évvégén 373,38

Egy 1923-as felmérés alapján Gyöngyöshalmajon a következő iparosokat találjuk:

  • Bene Balázs gépész
  • Dupcsák Alajos cséplőgéptulajdonon
  • Fülöp János kőműves és ács
  • Gyürki Lajos kovács
  • Gyürki Mihály kerékgyártó
  • Juhász Gábor csizmadia
  • Juhász Tivadar cipész
  • Medveczky Lajos géplakatos, kútmester
  • Sziládi Károly géplakatos, cséplőgéptulajdonon
  • Szécsy Sándor korcsmáros
  • Tóth István szikvízgyáros


1935-ben Gyöngyöshalmajon 9 iparos működött (2 kovács, 2 suszter, 1 lakatos, 1 kerékgyártó, 3 kőműves)

Az 1923-as adatokat összevetve az 1935-ös adattal egyértelműen látszik, hogy jelentős mértékben csökkent a településen dolgozó iparosok száma. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a település - jellegéből adódóan - mezőgazdasági munkákból élt.
 
Akik ipari végzettséggel rendelkeztek, azok vagy a Borhy tanyánál működő kis kapacitású :
 
  • bányában, vagy Gyöngyösön, vagy a mezőgazdasági termelésben dolgoztak és ezáltal önálló ipari tevékenységet nem folytattak.
  • Ugrán az 1750-es években már működött szőlőtermelő majorüzem. 1783-ban első katonai felmérés alapján készült térkép Ugra faluról 250 m távolságra a karácsondi úttól délnyugatra téglaégető jelenlétét jelzi. Később, 1856-1860-ban készült térkép már ugyanezt a helyet csak agyagbányaként és nem téglaégetőként jelöli. Feltehetőleg egy évig működhetett.
  • 1907-ben Hevesugrán is megalakult a lakosság ellátásának javítására a Hangya szövetkezet.

1911-ben a Hevesugrai Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzleti eredménye:
  • jegyzett alaptőke 2490,-Ft
  • tartalékalap 1149,76
  • nyereség, évvégén 340,34

1923-ban készült felmérés alapján Hevesugrán az alábbi iparosokat találjuk:
  • Csernyák Albin földmíves
  • Domoszlai János gépész, földmíves
  • Farkas Géza zenész
  • Hidas István asztalos
  • Juhász János mészáros, földmíves
  • Kiss György csizmadia
  • Kovács István községi kovács
  • Sándor György korcsmáros, földmíves
  • Szabó Feka Kálmán, lókereskedő
  • Sztankó András ács
  • özv. Takács Alajosné varrónő
  • Tieffenbacher József asztalos
  • Tóth Menyhért földmíves
  • Váradi Géza zenész

Halmajugrán 1960-ban (3 kovács, l lakatos, 1 asztalos, 2 bognár) iparos dolgozott. Az évek során a lakosság létszámához mérten jelentősen csökkent a településen dolgozó iparosok száma.
A Detki Takarékszövetkezet 1962-ben nyitotta meg kirendeltségét Halmajugrán. 1971-ben a kereskedelmi egységek száma a következőképpen alakult a településen:
  • vegyesbolt 2 db
  • vendéglátóip. egység 3 db
  • szikvízüzem 1 db
  • zöldséges bolt 1 db
  • hús-tejbolt 1 db

A kisiparosok száma:
  • festő 2 fő
  • kőműves 1 fő
  • cipész 2 fő
  • női szabó 1 fő

A településen ma 6 vállalkozó szervezet működik. A Mátrai Erőmű Rt., Ytong Hungary Kft., a Detki Keksz Édesipari Kft., és 3 betéti társaság.

A 16 egyéni vállalkozó közül 1 mezőgazdasági besorolású 5-5 pedig ipari, illetve kereskedelmi tevékenységet végez.

A Benevölgye ÁFÉSZ vegyesboltot, a Tarnamérai Takarékszövetkezet fiókot tart fenn a településen.

A legnagyobb és legtöbb személyt foglalkoztató a visontai bánya és erőmű.

Mátrai Erőmű Rt.

A Mátraalján 1880-as években Rózsaszentmártonban kezdődött a hazai lignitbányászat. 1918-ban megalapították a Mátravidéki Szénbánya Rt.-t, a mai vállalat elődjét. Gyöngyösön 1953-ban kezdődött meg a termelés. Az államosítás után megalakult a Magyar Állami Szénbányák Rt. A Lőrinci Erőmű létesítése érdekében 1948-ban alapították meg a Mátravidéki Erőmű és Bányaépítési Rt.-t. Az 1960-as évek közepétől a gazdaságtalanul működő bányák megszűntek, így a mélyművelésű bányák is. A külfejtéses széntermelés jövőjét az ecsédi bánya megnyitása alapozta meg 1957-ben. Ezt 1973-ban zárták be.

1963-ban a térség bányászati tevékenységét a Mátraaljai Szénbányák fogta össze. Kormánydöntésre megépült az akkori Gagarin Hőerőmű. A mai Mátrai Erőmű beruházása 1965-ben kezdődött meg. Az erőmű ellátására nyitották meg 1964-ben a Thorez bányát a visontai térségben. Az itt lévő lignitet külfejtéses nagyüzemi technológiával termelik ki.

1993-ban valósult meg a Mátraaljai Szénbányák és a Mátrai Erőmű Rt. tulajdonosi és szervezeti integrációja.

A visontai bányában a közeli településekről így Halmajugráról- is sokan dolgoznak. Egyrészt az emberek bizonyos százalékának a megélhetését biztosítja, ugyanakkor sok gondot is okoz a településnek ez a közelség. A terület alatt húzódó szénvagyon miatt sok földet kisajátított a bánya. 1994-ben a községben 36 ház is arra a területre esett amelyet bevontak a külszíni fejtésbe. A lakókat kártalanították. Kollektív jóvátétel címén az önkormányzat 40 millió forintot kapott a részvénytársaságtól.

A bánya közelségét mutatja az is, hogy szinte kietlen tájon vezet az út Halmajugrára, itt-ott munkagödrök tűnnek elő. A Halmajugrán átvezető műút felett szállításra szolgáló szalaghíd vezet keresztül.

Halmajugra nyitóárka a nagy déli bányának.

Detki Keksz Édesipari Kft.

 
A térség egyik legjelentősebb üzeme. 1992-ben jött létre a Kft. Tulajdonosai a Detki Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Rt., valamint a Stollwerck Kft. Több mint 100 embernek biztosítják a munkalehetőséget, akik automata gépsoron nyolcórás műszakban dolgoznak .

A Kft. 1997-ben megszerezte az ISO 9002-es minőségbiztosítási tanúsítványt termékeire. A gyártókapacitás bővítésére 1999-ben olasz gyártmányú kekszgyártó gépsort vásároltak. Az új gépsor beállításával növekedett a termelés, minőségi javulást is hozott, ugyanakkor új termékekkel is megjelenhettek ezáltal a piacon.

A halmajugrai önkormányzat és a Detki Keksz Édesipari Kft. közötti felhőtlen kapcsolatot és bizalmat mi sem bizonyítja jobban, hogy az iparűzési adójukat felére csökkentették.

Bálint gazda - aki Gyöngyöshalmajon élt - abban a házban lakott ahová az üzemet építették, illetve ahol az üzem igazgatónőjének irodája áll.


YTONG Hungary

A falazó elemeket gyártó cég is halmajugrai közigazgatási területen működik. A Mátra Gázbeton gyárat 1983-ban kezdték el építeni. Az új gyár színhelyéül azért választották ezt a települést, mert itt a technológiához adottak voltak a feltételek: a pernye, az égetett mész, a cement, a víz, a villamos energia, a gőzellátás, a munkaerő-ellátottság, a geológiai adottságok, a vasúti, a közúti csatlakozások. A beruházást a hőerőműre és a visontai bányára alapozták. Az itt készült termékek a korszerű gyors építkezés alapanyagát adják.

1992. júliusától Ytong Hungary néven folytatja tevékenységét. Újfajta technológiai módosításokat hajtottak végre, amelyek a nyugati szintű tömegtermelést teszik lehetővé. Az YTONG Holding FmbH München Európa egyik legnagyobb építőipari csoportja. A cég sokéves tapasztalattal gyárt energiatakarékos és környezetbarát építőelemeket. Az Ytong termékek alapanyaga a kvarchomok, mész, cement és víz. Halmajugrán csak magyar alapanyagokkal dolgoznak. A falazó elemek köztudottan jó hőszigetelő képességével és előnyös tulajdonságaival az építők körében keresett termék.

A felsorolt üzemeken kívül több fuvarozó cégnek is van telephelye a községben.
 

TemplomHalmaj településre, templomára vonatkozó első adat 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben található. 1696-ban már katolikus kőtemploma volt, amelyet később fával újítottak fel. 1699-ben a korábbi falupusztulás következtében temploma is elhagyottan állt. 1732-ben Detk fíliája lett.

1733-ban már állt a kőtemplom, melyet a halmaji jobbágyok építettek alapjaiból újjonan. Falai azonban a kőműves hozzá nem értése miatt hamarosan megrepedeztek, amelyet gerendákkal támogattak meg, oltára, berendezése, felszerelése még nem volt.

Az 1746. évi egyházlátogatás idején már jó állapotban volt a templom, ekkor oltára, két harangja, kielégítő felszerelése volt.

Az 1780. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom 1748-ban épült szilárd anyagból, falai gyengék, kapuja felett a tetőből kis fa tornyocska emelkedik ki, benne két kis harang. Szentélye boltozott, hajója mennyezetes.













Az 1750-es években Halmajt a karácsondi plébániához csatolták át. Ekkor a hívek a püspökhöz a következő panaszlevelet írták:

"Eddig Detki Plebannusnak pásztorsága alatt lévén, a pusztulásra jutandó plebániára sok költséget és fáradságot tettünk, azonban azon Plebabiától elvétetvén, filiáltattunk Karátsondi Szent-Egyházhoz, holott a Plebanián újra hasonló pusztaságot látván, ismét annak igazítására hajtottunk. A Helyiségünk igen tsekély, népe pedig szegény; a fizetésének terhet valamiben könnyíteni méltoztasson. Helységünkhöz igen messze a Plebanosunk, sokszor hidegben majd megfagy a kisded, még oda viszik, sarakban pedig betegek vannak nagy veszedelemben. Azért méltoztatna nékünk egy Plebanust adni, kinek jó plebaniátfogunk építeni. Mivel a Karácsondi Plebanus Halmai filialisra vall nézve tartozik lovat tartani, méltán adgyák eő kigyelmek készen a tavaszi vetés helyett az abraknak való árpát, vagy zabot. "

1810-ben már megrozzant a halmaji templom. Újjáépítését a vizitáló érsek elrendelte. 1814-ben gyöngyösi mesterek -Gilk Károly és Eichinger János ácsmester - vállalják a helyrellítást, amely igen költséges. Bozsik Pál karácsondi plébánosa homlokzat elé kőtornyot kíván építtetni, ezzel növelné a templom terjedelmét, csinosítaná a templomot "mert ez most olyan benyomást kelt, mintha serfőzőműhely lenne, aránytalan és kicsi. " Végül a plébános 1823-ban saját pénzén végeztette el a helyreállítást. A kórus alatti részt 1824-ben ragasztották a hajóhoz, de az egykori temetkezőhelyre épített előcsarnok süllyedni kezdett, a toronyépítést is későbbre halasztották.

1825-ben Halmajt átcsatolták a visontai plébániához.

1825-ben a templom falait Rábl Károly gyöngyösi kőművesmester megmagasította, de a homlokzatot ekkor sem képezték ki megfelelően. Az új karzat és torony 1841-ben épült föl.

1880-ban a templom fala ismét repedezni kezdett, összedőlés előtt állt, fedélzete is hibás, lebontandó. "Ugyanis a mostani templom kétrendbeli építés: hosszának 2/3 része, az oltár felöli végén, régebbi keletű, a torony felöli vége pedig újabb építmény. Maga a torony később emeltetett. "

Kegyúr nem volt, a hívek szegények voltak, az egyházmegyei alapokból csak némi segélyhez lehetett volna jutni. Az érdemi helyreállítás ezért nem történhetett meg. A templom állaga tovább romlott, életveszélyessége miatt a hatóság 1881-ben bezáratta, majd 1891-ben lebontatta. Ideiglenes miséző helynek az iskolaépület egyik helyiségét alakították át, ahová mintegy 30 ember fért el.

1899-ben új templom tervezésére és felépítésére Kovács P. Ferenc gyöngyösi vállalkozó kapott megbízást, aki 1900. októberében fejezte be az építési munkálatokat 537 forintért. Az új oltárképet Tury Gyula budapesti festőművész készítette el. A templom védőszentje: Szent Katalin.
 
Gyöngyöshalmajon plébánosi teendőket a következő személyek látták el:
 
  • Fedők Alajos 1885-1896
  • Hamza József 1897-1928
  • Ladányi Pál 1929-1939
  • Nagy József 1940
  • Seres András 1941-1962
  • Kovács János 1963-1975
  • Kuti Ferenc 1976-1986
  • Sánta István 1987-1991
  • Kovács Béla 1992

Ugra. "Még a szentkirályok idejében eshetett meg, hogy Szent Imrét választó meg jó Ugra védőszentjének, a ki mellett századokig kitartott mind mostanáig. Pál 1332-táji plébánosnál régebbi idevaló papot nem ismerünk, de utánavalót sem. Vlll garasának árán juta fizetők közé. 1400. november 22-iki dátummal a pápa Szent Imre ugrai egyháznak a szent ünnepén s más jeles napokon teljes búcsút engedélyez. Régi szentéjében, vagy a czinteremben az ugrai Abafiak aluszszák a halál álmát. Némelyikre akár rámutathatunk. "

1685 és 1710 között Ugra "háromszor elpusztulván, senki sem lakta ". 1699 körül a falu pusztulásának időszakában a templom is elhagyott volt. Hogy valójában mikor építették, arra vonatkozó pontos adatok nincsennek.

"A faluközépen egy kisszerű, templom találtatik cseh modorra építve, de hogy mikor épült, nyoma sincsen, az ajtó felett azonban e felírat találtatik: Rosa Virginatatis, Sancte Emerice, Dux Hungarie Tu fave votis. A-O. 1747, nagy-betűkkel írva az egész. A templomban levő csengettyűn azon felírat találtatott: Soli Deo Gloria A.D. 1641. "

Az 1720-as évek elején a Szent Imre herceg tiszteletére épített templom és a hívek a detki anyaegyházhoz tartoztak. 1733 körül a középkorban épített kőtemplom homlokzatán állt még a torony, de a tető, a külső és belső vakolat, az oltár kielégítő felszereltsége hiányzott.

1746-ban a templom és a hozzá ragasztott öreg torony nem volt befedve, összeomlás előtt állt, veszélyeztetve a templomtestet. Ezt a középkori templomot a gótikus kapu fölötti kőtábla vésett felirata szerint Szent Imre herceg tiszteletére 1747-ben építették át.

Az 1766. évi templomlátogatási jegyzőkönyv a kőből épült templomra azt mondja, hogy szentélye boltíves, a hajó deszkázott, vakolatlan, karzata részben kőből, részben fából van.

1810-ben a templomlátogatási jegyzőkönyv már a következőket írja: a torony a szentély fölött van, két harang függ benne. A templom előtt nyugatra harangláb áll egy haranggal. Homlokzatán kőkocka, ebbe van vésve egy szív, három liliom, egy rózsaág és szöveg. A főoltárt Szent Imre herceg képe díszíti.

1830-ban a kőtornyot csak a karzat magasságáig húzták fel és annak befejezését későbbre halasztották. A régi harangláb a templom mellett annyira elavult, hogy összedőlt. Foltinszky István gyöngyösi ács a homlokzatra a torony felső szakaszát is felépítette fából. Ennek a helyén újabb, vakolt huszártorony állt.

1835-ben Draskovich gróf a patai erdőből ingyen adott gerendákat és faanyagot, így csak 329 forintba került a toronyépítés.

1851-ben a tornyot újra ki kellett javítani.

Ugrán a plébánosi teendőket a következő személyek látták el:
  • Bozóki János
  • Hajdukovics Ödön
  • Major István
  • Fejes Ignác
  • Hamza József
  • Lóránt József
  • Nemes János 1936
  • Abavári János
  • MosonyiJózsef
  • Tóth Gyula 1939-1944
  • Gersenyi Péter 1945-1962
  • Takács József 1963-1974
  • Juhász Ferenc 1975-1986
  • Sánta István 1987
  • Gyenes Gyula 1987-1991

Gyöngyöshalmaj és Hevesugra községek vallások szerinti megoszlása a következő volt:
 
 
     Halmaj              
  Katolikus Református  Zsidó  Egyéb   Katolikus Református Zsidó Egyéb
1885 494 2 11 -    366  1  10  -
1895 500 3 9 1    496  1  18  -
1930 797 1 2 1    543  -  -  -
1936 678 2 2 -    568  -  2  -
1940 678 2 2 -    568  -  2  -
1945 678 2 2 -    568  -  2  -
1963 734 - - -  +  582  -  -  -
1975 700 - - -  +  542  -  -  -
 
A fenti adatok alapján látható, hogy Gyöngyöshalmaj és Hevesugra lakossága kezdetektől nagyobb százalékban katolikus vallású. Néhányan más felekezethez tartoztak. 1945 után egyrészt a zsidó lakosság elhurcolása, másrészt elköltözések, beolvadások következtében a lakosság teljes egészében katolikus vallású.

A településnek két temetője van. A halmaji temető tulajdonosa a visontai egyházközösség. A halmaji rész lakosai temettetik ide halottaikat. Az ugrai temető tulajdonosa halmajugrai önkormányzat. Ebbe a temetőbe pedig inkább az ugrai lakosok temetkeznek.
 


Heves megye területéről a szakirodalom kevés kelta leletről tudósít, ezért jelentős az a lelet együttes, amelyet 1966-ban találtak Halmajugrán (Halmaj). A leletek egy része a katolikus templom kerítésének alapozásakor kerültek elő, másik része a feltárt helytől kb 600 méterre az ákkori Április 4-e utcában.
Régészeti emlékek

A templom melletti csontvázas sírban két fibulát találtak. A másik feltárt helyről pedig pajzsfogó, vaskés, kétfajta kardkötőlánc, lándzsahegyek, két kard, két kardhüvely és edénytöredékek kerültek elő. Mivel a sírok feltárása nem szakszerűen történt ezért nem sikerült tisztázni később a szakembereknek, hogy hány sírból származnak és milyen volt a síron belül egymáshoz való viszonyuk.

Ezek a tárgyak feltételezés szerint i. e.II. század végéről, I. század első feléből a kelta gazdasági és kereskedelmi expanzió tetőpontjának időszakából valók.

1965. októberében egy másik jelentős régészeti lelet is lázba hozta a muzeológusokat. A visontai bánya földmunkáinak végzésekor nagyméretű csontok kerültek elő ( a halmajugraiak szerint a tőlük kisajátított földterületen).

A leletek kiemelésénél a halmajugrai tsz-től kapott segédmunkások segítettek.

A leletmentés során kiderült, hogy egy szinte teljesen bolygatatlan mamutcsontváz került elő, mellette két egyedülálló agyarral és számos kisebb csonttal.
 
Régészeti emlékek

Ez a mamutcsontváz most a Mátra Múzeum egyik legféltettebb kincse.
 
Halmaj községi pecsétje 1717-ből maradt fenn. A pecsétben ekevas, körirata: Halmai Pecsét1717.
 
Pecsét

Ugra községi pecsétje 1753-ból maradt fenn. A pecsétben rovátkolt mezőből két fa emelkedik ki, fölötte dőlt csoroszlya, mellette ekevas, körirata: Ugra 1753.

Gyöngyöshalmajon már az 1720-as években állt a Szent Katalin tiszteletére emelt fatemplom. 1811-ben düledező állapotban volt, karzata, mennyezete fából, falai gerendákkal volt megtámasztva. 1814-ben Gilk Károly kőműves mester és Eichinger János ács mester állítják helyre. 1823-ban újra átépítik a templomot. Az 1852. évi mérnöki szemle szerint a templom zsindellyel fedett, jó karban levő, bolthajtásos épület. A templom tényleges felújítási, átépítési munkálatai végül 1900. októberében fejeződtek be. A halmaji r. k. templom nem műemléki értékű építmény.

A hívek szeretik, szépítik kicsíny templomukat amennyire erejükből telik. Az oltár felőli két boltíves ablakot nagyon szép üvegmozaik díszíti. A jobboldali Szent Lászlót, a baloldali Szent Erzsébetet ábrázolja. A sekrestye bejárata melletti falon a Lourdes-i Szűzanya porcelán szobra. A díszes ablak, a Szűzanya-szobor Hopka Sándorné Hegedűs Annus néni adománya a templom részére.
 
Temlpom

Az ugrai r. k. templom a község közepén, főútvonal mellett álló kefetelt, egyhajós barokk templom középkori részekkel, amelyet Szent Imre tiszteletére emeltek. Az építés; idejére utalhat a bejárat fölötti kőtáblán lévő felírat: "Rosa Virginatatis, Sanct Emerice, Dux Hungarie, Tu Fave votis. A-O 1747. " Az 1830-1851-es évek között részben átépítették, javították.

A templom külseje: Oromzatos homlokzatának két oldalán rézsűtősen álló kétlépcsős támpillér, középen pálcatagos gótikus kapu, amely fölött egyenesen záródik, majd kerekített vállkővel folytatódik és rézsűs lemetszéssel csatlakozik. A kapu fölött befalazott kőtáblát szív idomból kinövő három rózsaszál díszíti.

Az ereszcsorgós, lekontyolt barokk oromzatban körablak. A régi fatorony helyén vakolt huszártorony van. A hajó déli oldalán nagy falkeretben két félkörös záródású kőkeretes ablak. Visszalépő szentélye egyenes záródású. A sekrestye az északi oldalon található, ugyanitt a hajó alaprajzától déli irányban eltolt, visszalépő kórus-szakasz, külső kóruslépcső. A bejárat fölött befalazott csúcsív.

A templom belseje hosszirányban téglány alaprajzú, a torony alatti tér fölött elnyűjtott barokk keresztboltozat. Kétoldalt két-két kosáríves, szedett élű gótikus ülőfülke. A kórus alatti térből félkörös ív nyílik a hajóba, fölötte beépített fa orgonaház.

A szélesebb hajó téglány alakú, síkmenyezetes. A diadalív keskeny és csúcsíves nyílású. Az egyenes záródású szentély lépcsővel emelt négyzetes tere fölött fiókos barokk dongaboltozat.

A templom berendezése: A keresztelőmedence oszlopos lábon álló , gerezdes csészével. Színe vörös márványt utánzó festés a XVIII. századból való.

Két támlásszék ívelt lábú faragott fa, káváján kagylós díszítés. 1750 körül készült. Az egyiken bársony bevonatú selyemmel hímzett felírat:

"Jézus Mária segíts Wasali Eszter"

A főoltárkép a templom védőszentjét Szent Imrét ábrázolja kék magyar dolmányban. Provinciális festmény, olaj-vászon az 1800-as évekből.

A sekrestyében lévő szekrény faragott, akantuszleveles, csigás lábakon álló. A hullámos homlokzatán három szalagberakásos fiók. A XVIII. század közepén készült.

Az 1980-as évek elején a templom felújítási munkálatai során a meszelt vakolat alól freskótöredékek kerültek elő. A fal restaurálási munkálatait Seres László lilafüredi restaurátor végezte el.

A népi építkezésnek kevés emlékével találkozunk Halmajugrán. A település lakóházainak uralkodó típusa a szarufás-torokgerendás, nyeregtetős, vízvezetős, deszka vértelkes, háromsejtű, szabadkéményes-boglyakemencés lakóház volt. A hagyománya szerint a XVIII. században a falazat építőanyaga a föld mellett a fa volt. Ezt erősíti meg az az adat is, hogy 1720-ban és 1732-ben a halmaji templomot is fából építették, illetve az ugrai templomtorony is fából készült, amelyet később átépítettek.1910-ben a falu közelében működő téglagyár termékeit használták az építkezéseknél. A közeli bányák kövét csak 1945 óta alkalmazzák. A hagyományos tetőfedő anyag a zsúp volt, amelyet 1905-ig használtak. Borospincét a lakóház alá építették.

A telkek nagy része szalagtelek. Az 1800-as évek elején Ugrán szérűs-kertek, Halmajon pedig ólas kertek voltak. A telkeket körbekerítették. A gazdagabbak - kuriális nemesek - kő, kapuoszlopokkal látták el, a szegényebbek fonott gátsövénnyel.

A gazdasági épületeket a háztól külön építették. Mindkét községben 1910-ig körte alakú, tapasztott vagy szalmával bélelt gabonás vermeket használtak, amelyek a ház ~ ~ előtt, az utcán sorakoztak.

Az 1962. évi összeírás során még három ház állt a településen, amely a népi építkezés hagyományait őrizte. (Kossuth a 49. sz. Harangozóház, Petőfi u. 13. sz. lakóház, RákóI czi a 14. sz. lakóház /Halmaj/
 


Halmaj és Ugra lakosainak jelentős része bekapcsolódott a sorsformáló eseményekbe. Harcolt a tatár ellen, részt vett a Dózsa György által vezetett parasztfelkelésben.

"Dózsa vezér által e részekre küldött, vagy itt keletkezett csapatja Barnabás nevű rablófőnök vezérlete alatt minden felé gyújtogatta és rabolta a nemesség és papság házait, jószágait és igen sokat leöltek a nemesek, papok és főbb birtokosok közül. "

1552-ben harcoltak a török ellen, de az ebben az évben és 1562-ben megyeszerte dühöngő pestis is pusztította a lakosságot.

1685-ben a környéken kóborló törökök, katonák raboltak, melyekkel szemben szintén harcolniuk kellett, ugyanakkor az ínség is sújtotta az embereket.

Az 1700-as évek elején Rákóczi kiáltványát faluról-falura hordozták. "...Aki szabadságát szereti szabadulását óhajtja, harmadnapok alatt ezen pátensünknek publicitásától fogva, táborunkba jelentse be magát... "

Rákóczi a zászlói alá siető jobbágyokat mentesítette az úrbéri terhek alól. Almásy János gyöngyösi nemes is a kurucok pártjára állt. Mindezek a körülmények arra sarkalták az embereket, hogy nők is vegyenek részt a harcokban.

A gyöngyösön összegyúlt lovas és gyalogos kurucok 1703. október 21-én elindultak Sárt, Visontát és Halmajt érintve 22-én Kálba ... Eger ellen.

1706. Rabutin labanc tábornok feldúlja Karácsond és Gyöngyös környékét, ezenkívül rácok pusztítják a falvakat.

II. Rákóczi Ferenc tartózkodási és táborozási helyei alapján 1706-ban megfordult Halmajon is.

A háborús időszakokat egy ideig lezárta az 1711-es szatmári béke. Később az 1848-as forradalom és szabadságharcnak is részeseivé váltak. Leiningen Westerburg Károly naplójából megtudhatjuk, hogy:

"Hosszú, de fáradságos út és szép idő miatt mégsem fáradságos menet után állomásunkra, Halmajra érkeztünk, hol dandárommal szabad ég alatt táboroztam. Barátságos kis fészek a Mátra előági tövénél. Görgey egy pillanatra itt volt, de csakhamar eltávozott. "

"Gyöngyösön és környékén összpontosult mind a négy hadtest; a Vll. hadtest előretolva a hatvani országúton."

"Az osztrákok Hatvanban voltak. "

Az 1848-as forradalomban némzetőrként , a II. Zászlóaljban résztvevő

Halmajiak:
  • Csernők Ferenc beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Csernők István 20 éves, földműves, 1/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Cserrák János 22 éves, földműves, 1/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Csúzi János 25 éves, földműves, 1 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Gyetván János 38 éves, földműves I/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Hopka András 25 éves, földműves, 1/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Hopka Bertalan beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Hopka Mihály 30 éves, földműves, 1/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Kirják András beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Kirják István 30 éves, földműves, I/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Kovács József 40 éves, törvénybíró, 1 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Kozma József beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Majzik Krolynemes42 vesfldesrtisztsge:znemzet
  • Medvezki (Medvezky) István 30 éves, földműves, 1 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Páll (Pál) Antal 35 éves, földműves, 1 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Pintér János 36 éves, földműves, hites, 1 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Prezinszky (Prezintzki) Ferenc 22 éves, földműves, 1/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Szalóki István beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Vincze György 30 éves, földműves, I telkes, tisztsége: köznemzetőr
  • Vincze József 40 éves, földműves, 1/2 telkes, tisztsége: köznemzetőr

Az ugraiak névsora:
  • Csáky ferenc 46 éves, földműves
  • Csernyák András 47 éves, földműves
  • Dér Antal 43 éves, földműves
  • Domoszlay János 24 éves, földműves
  • Dudás Mihály 44 éves földműves, beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Holló Gergely 44 éves, földműves, beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Holló János 25 éves, földműves
  • Lipták István 43 éves, földműves
  • Medvetzky Ádám 46 éves, földműves
  • Medvetzky Gergely 42 éves, földműves
  • Medvetzky István 35 éves, földműves, jegyző
  • Medvetzky János, id. 46 éves, földműves
  • Medvetzky Joákim 25 éves, földműves
  • Molnár József 45 éves, földműves
  • Nagy László 23 éves, földműves
  • Obeda János 32 éves, földműves, beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Ozsvárd János 34 éves, földműves
  • Osváth József beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Pongrátz (Pongrácz) János 33 éves, földműves, beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Radits (Radics) András 45 éves, földműves, beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Sándor György 42 éves, földműves
  • Sándor István 47 éves, földműves
  • Sándor Pál, id. 41 éves, földműves
  • Szabó József, iff. 33 éves, földműves
  • Szabó Mihály 47 éves, földműves
  • Tót György, id. 36 éves, földműves
  • Tót György, ifj. 27 éves, földműves, nyomorék
  • Tót István, felső 34 éves, földműves, beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Tót István, középső 28 éves, földműves
  • Tót József 32 éves, földműves
  • Tóth István, alsó 35 éves, földműves, bíró
  • Vágásy János 34 éves, földműves
  • Vivod István 30 éves, földműves
  • Vivod József beosztása és tisztsége: Kulára induló nemzetőr
  • Zavarkő Pál 32 éves, földműves

Az I. és II. világháborúban szintén kivették részüket a harcokból a halmaji és ugrai férfiak. Az elesett hősök neveit a halmaji templom falába elhelyezett emléktábla őrzi.

Az I. és II. világháborúban elesett halmaji és ugrai hősök emlékére mind a két település-részen emlékművet állítottak .

1944-ben Hevesugra november 18-án, Halmajugra pedig november 19-én szabadult fel. A környéken zajló harcokban elesett magyar katonák az ugrai temetőben nyugszanak.
 


Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai alapján az 1770-1771-es évekből áll rendelkezésünkre adat arról, hogy Halmajon és Ugrán már működött elemi iskola.

Az 1772-es év megjegyzés rovatában az szerepel, hogy ha a szülők nem vonnák el gyermekeiket az iskolától, akkor a tanító névragozást és fogalmazást is taníthatna. Az 1775-ös évnél a megjegyzés rovat szerint a tanító kétszer is sort kerít a hitoktatásra.

A tanító jövedelme ebben az időszakban 6 Rénes forint, ezenkívül a község adott 6 kila (1 kila= 2 pozsonyi mérő=125 liter) búzát.

Az 1772-es év megjegyzés rovatában szerepel, hogy ha a szülők küldenék iskolába gyermekeiket, akkor azokat a tanító tanítaná még számtanra, valamint névragozásra is.

A tanító jövedelme az 1770-1775-ös időszakban: a község évente ad a tanítónak 8 Rénes forintot és 8 kila búzát.

A helytartótanács 1732. március 28-án kiadott rendelete alapján a földesuraknak kötelessége lett volna gondoskodni a lelkészi és az iskolaépület építéséről, illetve karbantartósáról, de ezeket a feladatokat sok helyen - így Halmajon és Ugrón is - a község maga és nem a kegyúr végzte.

A tanteremben vegyesen tanultak a fiúk és a lányok, kezdők és haladók egyaránt. A tanító egy személyben volt kántor, legtöbbször a jegyzői feladatokat is ellátta. A tanítókat a plébános alkalmazta a kerületi alesperes jóváhagyásával. A tanfelügyelet jogát a plébános gyakorolta.

Az iskolák felépítése, karbantartása mellett a falu népe művelte az egyház földjét, fizene a pap ellátását, a párbért, stólapénzt, fenntartotta a templomot, eltartotta az egyházfit, sekrestyést és a kántort. A tanítóföldek művelése ugyancsak a jobbágyok kötelessége volt.

A tankötelezettség ekkor még ismeretlen fogalom. Az iskolalátogatás igen rendszertelen volt. Télen a hiányos ruházkodás, tavasszal, nyáron pedig a mezei munkák miatt, alig jártak iskolába.

Mária Terézia királynő 1777-ben kibocsájtotta a Ratio Educationist, amely az egyház monopóliumával szemben először hangsúlyozta ki a szellemi művelődés terén az állam érdekeltségét. A terhekkel agyongyötört, nyomorban élő parasztság, a kevés iskola, az iskolalátogatás rendetlensége, anyagi eszközök hiánya, a gyenge tanítóképzés mind akadálya volt a nevelésügy előrehaladásának. A közoktatás új rendezésére 1806-ban a második Ratio Educationis-ban került sor.

Tanterem hiányában a tanító kénytelen volt a saját lakószobájában tanítani, mint pl. Ugrón is 1810-ben.

Pyrker érsek által létrehozott első magyar nyelvű intézet Egerben megnyitotta kapuit 1828. november 11-én. Adott volt tehát a lehetőség, hogy az intézetben végzett felkészült tanítók képezzék a gyerekeket.

A tanítók fizetése nem volt egységesen szabályozott. Főleg a filiális tanítók évi jővedelme, még az átlagnál is alacsonyabb volt. Pl. Ugra fiókegyházában csupán 27 forint. A tanulók általában az olvasás elsajátítására a bibliát használták. Az 1793-as években azonban már megjelentek a kézikönyvek.

1852-ben a beiskolázás mértéke: Halmajom nincs adat

Ugrón: 458 lakosból (6-12 éves gyekek) télen 62 fő jár iskolába nyáron 51 fő

Halmajon és Ugrán a következőképpen alakult a tanulók száma és a következő tanítók tanítottak:
 
  Gyöngyöshalmaj
   Hevesugra  
 Év  Tanítók Tanulók sz.
 Tanítók Tanulók sz.
 1885  Rubinka József  63  Gály István  48
 1886   Rubinka József  60+31  Gály István  50+21
 1898  Bakos Antal  61-24  Gály István  58+18
 1930  Berta Sándor
Kondás István
 46+17  Kalivodka Kálmán
Szilágyi Terézia
 46+11
 1931  Berta Sándor
Kondás István
 64+9  Kalivodka Kálmán
Szilágyi Terézia
 50+19
 1932  Berta Sándor
Kondás István
 51+7  Kalivodka Kálmán
Antal Mária
 40+ -
 1933  Berta Sándor
Kondás István
 50+10  Kalivodka Kálmán
Putnokiné Antal M.
 49+44
 1934  Berta Sándor
Kondás István
 40+20  Kalivodka Kálmán
Putnokiné Antal M.
 39+24
 1936  Berta Sándor
Kondás István
 84+46  Kalivodka Kálmán
Putnokiné Antal M.
 30+24
 1937  Berta Sándor
Putnokiné
 77+44  Berta László
Kalivodka Kálmán
Putnokiné
 67+19
 1938  Berta Sándor
Kalivodka István
 -  Bolyós János
Putnokiné
 124+13
 1939  Berta Sándor
Kalivodka István
 80+33  Bolyós János
Putnokiné
 56+23
 1940  Berta Sándor
Kalivodka István
 80+24  -  -
 1941  Kondás István
Kerecz István
 76+31  Bolyós János
Putnokiné
 63+19
 1942  Kondás István
Kerecz István
 78+24  Bolyós János
Putnokiné
 83+10
 
 
Az elemi népoktatást a római katolikus, elemi és ennek általános továbbképző iskolájában két tanító végezte.

1948-ban államosították az iskolákat. (1948. XXXIII. tc.) Az állami tulajdonná vált iskolai épület-földingatlan akkori értéke Gyöngyöshalmajon 99.619,-Ft (1 iskolaépület, 2 tanterem, 2 tanítói állás), Hevesugrán 12.500,-Ft (1 épület, 1 tanterem, 1 tanítói állás) volt. ' 1948-ban iskolanyitó ünnepet tartottak Hevesugrán, ahol átadták a rövid idő alatt a

Feri-hegyi repülőtér munkacsoportja által - régi "juhakol szerű rom" helyett - a teljesen felújított iskolát. Az átadó ünnepség műsorát Bolyós János kántortanító és felesége szervezte.

1950-ben a felvégi tanító: Krecz István, az alvégi tanító: Bolyos János.

1951-ben javasolták a közgyűlésen a napközi otthon létesítését, az iskola javítását, amelyre 7000,-Ft-ot szavazott meg a testület.

1955-ig általában 2 tantermes típusiskolák létesültek. Halmajugrán 1968-ban a 2 tantermes iskolát bővítéssel alakították át. A tanteremfejlesztésről, a fejlesztés előkészítéséről, megvalósításáról a helyi tanács gondoskodott. Ekkor a halmajugrai iskola igazgatója Nyerges Lajos volt.

1957. júniusában Obeda Mária tanítőnő lett a nyári napközi vezetője. A felvégi napköziben Vasenszki Pálné óvónő a vezető. Főzőnő Kiss Istvánné a konyhalány pedig Salga Flóriánné. Mivel a napközi nem megfelelő helyen volt, ezért a Rákóczi úti lakóépületben javasolták az elhelyezését.

1957-1960 közötti időszakban a működő iskolának számottevő bútorzatot is biztosítottak.

1971-ben az iskola bútorözottsága: Az alsó tagozatos osztálytermet mozgathatós egykannás kályhával fűtötték, a felső tagozat osztálytermét pedig beépített cserépkályhával. Előadóteremmel (természettudományi) nem rendelkezett. A szemléltető eszközök a falusi iskolák felszereltségének megfelelő volt. A régi műhelyteremből a felső tagozatosok részére kialakított előadóteremben 3 db TV, 1 db kétsávos magnetofon készülékkel lehetett dolgozni. Az iskolai könyvtár állománya 922 db könyv. A gyerekek részben használt tankönyvet vásároltak, illetve előzetes felmérés alapján bizományba küldött példányokból vásárolhattak.

1972-ben 136 tanulója volt az iskolának. Igazgató Pituch Béla. A tanárok: Kondás Károlyné, Juhász Gyuláné, Pituch Bélóné, Madár Tiborné, Kutas Mártonné, Péntek Anna, Madár Tibor, Juhász Gyula, Ötvös Józsefné, Kazella Miklósné.

1994-ben az általános iskolai oktatás 3 épületben folyt. Halmajon és Ugrón 2-2 tanteremben, a község központján a központi iskolában pedig 4 tanteremben. Az iskola igazgatója ekkor Vancsó Lászlóné 1996-ig

 
A gyermekek létszámának alakulása az iskolában és az óvodában az alábbi táblázatban jól szemlélhető:
 
 
 Évszám  Osztályterem  Tanuló  Pedagógus  Óvodaped.  Óvodás gy.
 1970  8  141  10  -  -
 1980  8  157  13  3  64
 1990  8  125  13  4  41
 1995  8  102  11  3  40
 1996  8  96  13  3  34
 1997  8  94  12  3  36
 1998  10  110  13  3  43
 
1998-ban a 4 tantermes iskolát átépítették, kibővítették, majd ünnepélyes keretek között adták át szeptember 1-én. A minden igényt kielégítő szép és jól felszerelt iskolára méltán lehetnek büszkék a Halmajugraiak.
 


Kezdetben a művelődést, szórakozást a falusi bálok jelentették az itt élő fiataloknak. majd a kántortanító népművelési ambícióinak hatására a különböző műkedvelő előadások.

Az 1950-es években létrejöttek a Népkönyvtárak, amelyek még nem rendelkeztet: önálló helységgel, csupán egy szekrénnyi könyvet jelentett (300-400 db), amelynek ar iskolában biztosítottak helyet.

1951-ben felvetődött - Erki István és Tieffenbacher József által - Halmajugrán is u kultúrház megépítésének szükségessége.

1954-ben mozi már működött a településen. A népművelési ügyvezető Medveczki Alajosné volt.

1970-ben kezdtek hozzá az új művelődési kombinát építéséhez, amelynek létrehozását a községi tanács, a mozi üzemi vállalat, a megyei könyvtár, az ÁFÉSZ, a termelőszövetkezet, a gyöngyösi ktsz és a járási KISZ-bizottság szorgalmazta sőt a költségeket i;; közösen vállalták. Az építésben nagy szerepet vállalt a lakosság is, hiszen négyszáz 10 órás munkanapot dolgoztak az építkezésen társadalmi munkában, segítséget nyújtva ezáltal a kivitelezési munkákat végző abasári költségvetési üzem dolgozóinak. A terveket Bényei Józsefné (Eger) mérnök készítette.

1972. augusztus 20-án került sor a mintegy 2 millió 800 ezer forintos költséggel épült Művelődési Ház átadására.

Alig nyitotta meg kapuját az intézmény, máris illusztris vendégeket fogadott. A könyvtáros egyesületek nemzetközi szövetsége (IFLA) konferenciájára hazánkba érkezett küldöttek mintegy nyolcvan tagú csoportja látogatott ide Heves megyei útja során. A különböző nemzetiségű pedagógusok, népművelők, könyvtárosok legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak erről a magas színvonalú, a népművelést hatékonyan szolgáló létesítményről.

A mozi 1991-ig működött itt, de működtetése gazdaságtalan volt. Nagyobb rendezvények megtartására a nagyteremben nyílik lehetőség.

1973-ban itt a nagyteremben az Állami Déryné Színház vendégjátékaként mutatták A szülő is ember c. darabot, majd egy másik alkalommal Petőfi Skndor: A helyiscy; kalapácsá-t nagy sikerrel. A település lakóinak művelődését bérletes előadások szervezésével is igyekeztek biztosítani. Évi 5 előadás megtartásával sok neves budapesti művész fellépett itt és adott színvonalas műsort. 1973-1982-ig az Ifjú zenebarátok klub meghívására a Filharmóniának is volt itt bérletes előadása. Az emberek életszínvonalának csökkenésével egyre kevesebben engedhették meg maguknak a költséges belépőjegyek megvásárlását, ezért az önkormányzat, - hogy biztosítsa a művelődés, szórakozás lehetőségét - felvállalta a jegyek kifizetését. Rétegműsorokat szerveztek, hol a gyermekek, hol az idősek, hol pedig a cigányság részére. Így többekközt felléptek itt: Pahy Rita, Vikidál Gyula, St. Martin stb.

A művelődési házban kapott helyet a község könyvtára is, ahol az olvasóhelyiségben kultúrált körülmények között lehetőség nyílt a könyvek, illetve folyó íratok helyben olvasására.

Míg nem készült el az új intézmény, addig a könnyutóz a Kossuth úton a Tanácsház. udvarában (Halmaj) és egy bérelt épületben volt (Ugrón). A 2 könyvtár állománya kh. 2100 kötetet tett ki.

1972-ben a művelődési házban lévő könyvtár egyik illusztris vendége író-olvasó találkozó keretében Berkesi András volt.

1973-ban az alvégi könyvtár állományát áttették a felvégi könyvtár állományához. :a művelődési házban működő könyvtár a "klubbkönyvtár" elnevezést kapta. Könyvtáros;; ekkor Pintér Mária.

Az 1973-as év kiemelkedő íróvendége a könyvtárnak Fehér Klára írónő volt. ~ könyvtár állománya ebben az évben 3782 kötet.

A letéti könyvtár a Kossuth u. 83 sz. alatt működött, könyvtárosa Jakus Sándorné volt. A letéti állományt 1976-ban megszüntették.

A művelődési ház könyvtárának új könyvtárosa 1976-ban Gulyás Ágnes lett, arra ao időszakra míg Somodiné Pintér Mária szülési szabadságon volt. Ekkor a könyvállomány 4536 kötet.

1978-ban a könyvtár vezetését újra Somodi Tiborné vette át és vezeti azóta is nagy s megelégedésre. A könyvállomány ekkor 5651 kötet.

Az 1999-es adatok alapján már 7760 kötetnyi könyv áll az olvasók rendelkezésére. A település nagyobb rendezvénye a Katalin napi búcsú (halmaji) és Imre herceg búcsú (ugrai).
 


1552-ben és 1562-ben megyeszerte dühöngött a pestis, mindkét településen szedte áldozatait. 1710-11-ben szintén.

1831-ben kolerajárvány tizedelte meg mind két falu lakosságát.

Halmajon és Ugrán sokáig csak szülésznő működött, szükség esetén a körorvos látta el a beteget, vagy pedig Gyöngyösre kellett elutazni az orvoshoz. A kezdeti idők leggyakoribb betegségei a járványok , a köszvény és tüdőbaj volt.

Halmajugrán 1955-ben alakítottak ki egy egészségügyi helységet, ahol a szakrendelés is folyt.

1956-ban dr. Herczeg Antal körorvos jelentése szerint az egészségügyi helyzet a községben eléggé lehangoló volt. Sok a tüdőbeteg, akinek folyamatos kivizsgálását, gyógyítását elrendelték. Mivel egészségtelennek találták a sok poros utat, elrendelték az utak portalanítását. Rendeletet hoztak a cigány lakosság egészségügyi helyzetének javítósára, gyakoribb kivizsgálására. Elrendelték a telepen WC építését, az ivóvíz ihatóságának kivizsgálását.

Az egészségügy segítésére létrehozták a Vöröskeresztes mozgalmat. 1957-ben a szülésznő Holló Istvánné, körzeti védőnő Pádár Piroska volt.

1957-ben az egészségház a tsz épületében működött, már ekkor sürgették egy önálló épület létrehozását.

Az 1972-ben átadott új művelődési ház alsó szintjén végül kialakították a szép és korszerű orvosi rendelőt a váróval, az anya- és csecsemővédelmi tanácsadót. Ekkor a körzeti orvos dr. Tóth Pál volt.

Jelentése szerint a település egészségügyi helyzete a következő volt : 6 szív- és érrendszeri, 3 mozgásszervi, 5 gyomor- és emésztőszervi, 6 TBC-s, 18 rákos, 4 aszthmás, 16 cukorbajban szenvedő beteg kapott orvosi ellátást.

1992-ben fiókgyógyszertár kapott még helyet az intézményben.

1992-ben megpályázták az önálló orvosi körzetet, így önálló orvosa lett a falunak, akit 1995 december 15-től neveztek ki. Korábban Visontáról járt ki hetente 3-szor az orvos.1994. augusztus 5-én fogorvosi rendelőt avattak, ahol a detki fogorvos rendelt hetente 3 alkalommal. 1996. jan. l-től már minden igényt kielégítő önálló fogorvosi körzet működött a községben. A fogászati alapellátás költségét az önkormányzat magára vállalta. 1997-ben a mezőgazdasági szövetkezettől kapott épületből, a régi zöldség - és húsboltból, megüresedett rendelőből alakítottak ki az orvos számára szolgálati lakást. A rendelő átalakításával, korszerűsítésével laboratóriumot, fizikóterápiás kezelőt alakítottak ki, számítógéppel látták el. A település orvosi ellátását 2000. március 1-től dr. Mangó Gabriella látja el.
 


Az önkormányzat legfontosabb szerve a faluközösség volt, amely falugyűlésen nyilvánította ki akaratát. Ezen választották meg az elöljáróságot, a falu vezetőjét, a bírót.

Az önkormányzat feladata volt a belső rendről való gondoskodás, a falu vagyonának fenntartása, kezelése, a faluközösség használatában lévő ingatlanok felosztásának, használatának lebonyolítása.

A község önkormányzatán belül a legfontosabb feladatot a bíró látta el, tevékenysége a bíráskodás volt. A község bíráinak nevét a fennmaradt források csak nagyon hézagosan őrizték meg. Az 1556-os dézsmajegyzék szerint az akkori bíró Szabó Máté volt.

A bíró munkáját esküdtek segítették, valamint a jegyző.

Az előjáróság kézbesítő csomagszállító tevékenységét kisbírók végezték. Feladatuk volt a települést és annak lakosságát érintő fontos hírek, feladatok kihirdetése, amelyre dobolással hívta fel a lakosok figyelmét.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követő polgári átalakulás következtében a földesurak elvesztették hatalmukat a község lakossága fölött.

1886. október 5-i ülésén Heves vármegye közgyűlése szabályrendeletet alkotott a községekről, a községi elöljárók és szolgaszemélyzet létszámáról, fizetéséről és munkaköréről.

1923-ban Gyöngyöshalmajon a községi elöljáróság:
  • Főjegyző: Bossányi Lajos
  • Aljegyző: Huszár Csaba
  • Községi bíró: Szalóki Dezső
  • Községi törvénybíró: Pintér Lajos
  • Községi közgyám: ifj. Dupcsák János
  • Községi tanácsos: Nagy Lajos

Hevesugra községi elöljárói 1923-ban:
  • Jegyző: Lénárd László
  • Segédjegyző: Deér István
  • Községi bíró: Zavarkő Gábor
  • Községi törvénybíró: Domoszlai Mihály
  • Községi közgyám: ÓzsvártAlajos
  • Községi tanácsosok: Holló Gábor, Radics Pál, Obeda János, Medveczki Ferenc

1950-ben szovjet mintára bevezették Magyarországon is a tanácsrendszert. Így minden 300 lakosnál nagyobb községben tanács, illetve igazgatási szervezet alakult ki.

1950. október 1-én a hatékonyabb közigazgatási munka és ellátás érdekében sor került a két község Gyöngyöshalmaj és Hevesugra egyesítésére. A községegyesítés előtt Gyöngyöshalmaj közigazgatásilag Visontához, Hevesugra pedig Detkhez tartozott.

Halmajugrán a községi tanács alakuló ülése 1950. október 22-én volt. A tanácstagok névsora:

Farkas Pál, Pintér György; Bánfalvy Mihály, Szalay Pál, Vincze Vilmos, Farkas Ilona, Debrei Imre, Tóth Mihály, Kovács Ernő, Kovács Józsefné, Kaszás János, Szarvas János, Szabó Zoltán, Tóth György, Medveczki Pálné, Hopka Sándor, Torma Márton, Kovács István, Molnár József, Bakos János, Kiss Károly, Kovács Gáborné, Szalóki Béláné, Kozéki Valér, Ifj. Kiss István, ifj'. Csernyák Alajos, Szalóki Istvánné, Dér Andrásné, Bankó András, Gulyás Mária, Tóth Lajos

Halmajugra első választott tanácselnöke Farkas Pál, titkára Bánfalvi Mihály lett. Halmajugra vezető tisztségviselői 1950 - 1978-ig.

Elnökök:
  • Farkas Pál 1950.10.22. - 1953.06.30.
  • Turai Sándor 1953.07.01. - 1953.12.31.
  • Krecz Kálmán 1954.01.01. - 1954.11.I5.
  • Bánfai Béla 1954.11.16. - 1973.04.15.
  • Nyerges Lajos 1973.04.16. - 1978.12.31.

1950-től 1983. december 31-ig Halmajugra a gyöngyösi járáshoz tartozott.

1957. februárjában intézkedés történt egy végleges Tanácsház építésére. Erre a célra Prezenszki-féle (Veronné) házat vették meg.

A tanácsi szervezet hatékonyabb működéséhez később (felsőbb határozat alapján) átszervezésre volt szükség. Ennek oka volt, hogy a kis községek sem szervezetileg, sem a működésben nem tudtak a követelményekkel együtt haladni. A község igényeit nem tudták biztosítani (egészségügyi, kereskedelmi ellátás, stb.) 1979-ben határozat alapján - Detk Községi Közös Tanács néven és székhellyel Detk, Ludas és Halmajugra - társközségek lettek. Az elnök Koncsos István, titkára Szabó János lett, akinek nyugdíjazása után helyét Virág János vette át. Ennek a felsőbb utasításra végrehajtott átszervezésnek, társközségek kialakításának nem mindenhol örültek igazán. A remélt eredményes működés nem mindenhol volt olyan sikeres, mint ahogy az az átszervezés előtt.

A Halmajugrán maradt kirendeltség vezetésével Godó Ferencnét bízták meg.

A rendszerváltás után...

A polgári társadalmi rend, a polgári demokrácia kiépítéseként első állomásként lezajlottak Halmajugrán is a képviselőválasztások 1990 őszén.

A választás polgármesterjelöltjei:
  • Csernyák Frigyes (Független)
  • Dobos Pál (Független)
  • Godó Ferencné (Független)
  • Somodi Tiborné (Független)
  • Veréb Györgyné (Független)

Halmajugrán az 1990. évi választások első szabadon választott polgármestere Godó Ferencné lett.

A megválasztott képviselő testület tagjai:
  • Blahó György (Független)
  • Csúzi Vidor (független)
  • Domoszlai Béláné (Független)
  • Druzsin Lcíszlóné alp. (Független)
  • Kökény István (Független)
  • Szarvas Tibor (Független)
  • Zavarkő György FKGP

1991. jan. 1-től a jegyzői feladatokat Halmajugrán Virág János látta el.

Az 1994-es választáson a település lakói újra Godó Ferencné polgármesternek szavaztak bizalmat.

A testület tagjai:
  • Blahó György (Független)
  • Csernyák Pál (Független)
  • Csúzi Vidor (Független)
  • Domoszlai Béláné (Független)
  • Druzsin Lászlóné ( Független)
  • Kökény István (Független Cigány Kisebbségi)
  • Szarvas Tibor (Független)
  • Zavarkő György (Független)

Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagjai:
  • Balogh József (RISZ)
  • Kökény István, elnök (Független)
  • Németh Kálmán (Független) (lemondott néhány hónap után)
  • Váradi József (RISZ) (Roma Ifjúsági Szövetség)

1994. április 16-án Virág János jegyző nyugállományba vonulása után Molnár Nándort bízták meg a jegyzői munkakör ellátásával.

Az önkormányzat jó munkájának elismerését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Gobó Ferencné polgármester asszonynak immár a harmadik ciklusban, 1998-ban is bizalmat szavaztak a halmajugrai lakosok.

A legtöbb szavazatot kapott testületi tagok 1998-ban:
  • Csernyák Pál (Független)
  • Domoszlai Béláné (Független)
  • Druzsin Lászlóné (Független)
  • Kökény István (Független Cigány Kisebbség)
  • Tóth Béla (Független)
  • Sőregi Csaba Tamás (FKGP)
  • Szarvas Tibor (Független)
  • Zavarkő György (FKGP)

Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagjai:
  • Balogh Csaba (Független)
  • Kökény István (Független)
  • Váradi Zoltán elnök (Független)

Az önkormányzat az eltelt kilenc év alatt számos, a fejlődéshez nélkülözhetetlen beruházást váltott valóra. Így többek között 1992-93-ban a közvilágítást energiatakarékosra cseréltette az önkormányzat. Vízvezetékkel látta el a község minden utcáját. A gázvezetéket 1994-95-ben vehette birtokba a község lakossága. A költségeket teljes egészében az önkormányzat fedezte, ugyanis ezzel a költséggel nem akarták terhelni a falu lakosságát, akik nagy százalékban nyugdíjasok, munkanélküliek. Elérte azt, hogy minden út aszfaltos vagy makadám. Minden második lakásból lehetséges crossbar rendszerben telefonálni. 1996-ban az önkormányzat igyekezett faluszépítést is végezni. Mintegy 266 ezer forintért Gödöllőről hozattak díszfákat (vérszilvát, hársat, vadgesztenyét, japán cseresznyét, gömbjuhart, smaragd tuját, oszlopos borókát, ezüstfenyőt, acélkék ciprust, gyöngyvirágcserjét, amikkel a hősök emlékműve környékét s a játszóteret tették vonzóbbá. 1997-ben önálló háziorvosi körzetet, fiók gyógyszertárat alakítottak ki. Fogorvosi rendelőt létesítettek. Az önkormányzati épületet teljesen felújították. A szilárd hulladékgyűjtés- és elhelyezés szervezetten történik, a szeméttelep azonban elavult. Az új telep építése a közeljövőben várható. A folyadékhulladék teljes egészében tartálykocsikon kerül elszállításra. A szemétszállítás költségét az önkormányzat fizeti.

Az általános iskolás tanulók minden évben ingyen juthatnak tankönyvekhez, melynek a költségét az önkormányzat fedezi. Bizonyos összeggel támogatják a középfokú oktatási intézményben tanulókat. Decemberben általában a lakosoknak lakásfenntartási hozzájárulást nyújtanak.

Az önkormányzat megoldandó feladatai között szerepel a szennyvízelvezetés megoldása, amelyet szintén ingyen szeretnének létrehozni a lakosság számára.

És, hogy mindezt miből oldják meg? Az önkormányzat 1999-ben 208 millió forintból gazdálkodhatott. Ebből 36 millió forint volt a költségvetési támogatás. A személyi jővedelemadó-hányad, valamint a gépjárműadó 50%-a tízmillió, az intézmények működési bevétele hétmillió, a településen működő üzemek által befizetett iparűzési adó 50 millió forint.

Más hasonló kis településhez képest a bevétel jelentős, de nem annyira, hogy azt ne ésszerűen, gazdaságosan, átgondoltan használják fel és a közpénz kizárólag a lakosság részére kamatozzon.

1999. június-júliusában ezen a vidéken is pusztított eső és árvíz. A problémát növelte még földcsuszamlás. A kár mintegy 37 millió forintot tett ki. Az árvízkárok kiküszöbölésére központilag kapott összeg 22 millió volt ebből kellett a lakhatatlanná vált házak tulajdonosait segíteni valamilyen formában. Az önkormányzat a központilag kapott összeget kiegészítette 8 millió forinttal.

Sajnos ebben az évben már jóval kevesebb összegből kell gazdálkodniuk, mivel azok a települések akik iparűzési adót kapnak, azoktól a befizetett összeg értékét elvonták. Az önkormányzat más hasonló problémával küzdő településsel együtt az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért.
 
 

A település közrendjére a zsandárok, pandúrok, 1880-tól pedig a csendőrök ügyeltek.

A csendőrségi székhely Vámosgyörkön volt.

1944-ben a szovjet csapatok átvonulása után a községben polgárőrség, majd ennek utódjaként a rendőrség biztosította a rendet.

1956. májusában a helyi körzeti rendőrségi megbízottnak kellett fellépni a sorozatos falopások ellen és a kéregetés megszüntetésére. A közbiztonság érdekében bevezették az éjjeli nemzetőrségi szolgálatot.

A községben hosszú évek óta a körzeti rendőri feladatokat Bakos András látja el. Tűzoltóság A tűzbiztonságra önkéntes tűzoltók vigyáztak, főleg a nyári száraz időszakban. Ilyenkor a templomtoronyban tűzfigyelők voltak.

1956-1963-ig Halmajon az Önkéntes Tűzoltóság parancsnoka Pintér József volt. 1959-ben a közgyűlés javasolta a tűzoltószertár megépítését.

1961-es Országos Tűzoltó versenyt Halmajugrán rendezték, ahol a helyiek a rangos 2. helyet érték el.

1963-tól az Önkéntes Tűzoltóság parancsnoka Keresztesi Vendel lett, majd őt Csesznok László követte, akinek vezetésével a csapat járási első, megyei versenyeken rangos dobogós helyezést értek el.

1973-ban az Önkéntes Tűzoltó testületben 38 fő tevékenykedett és 17 fő pártoló tagként szerepel. A szertár a felvégen van 1 db 400/perc literes kismotorfecskendővel felszerelve. Tűz esetén a községben 13 db talaj menti csapelágazás van a gyors vízhez jutás biztosítására.

Az ugrai Tűzoltó Egyesület fennállásának 100. évfordulóját ünnepli 2000. októberében. Pártok, egyesületek

1945-ben Gyöngyöshalmajon Független Kisgazdapártnak a lakosok mintegy 95 %-a és 1 fő szociáldemokrata tagja volt. Hevesugrán szintén Független Kisgazdapárt állásúak voltak, mintegy 43 fővel.

A községben különböző ifjúsági szervezetek jöttek létre, mint például 1957-ben az EPOSZ 30 fővel. Később létrejöttek az általános ifjúság körében évtizedekig sikeresen működő úttörő szervezetek. A nagyobbak később a KISZ mozgalom tagjaivá váltak.

Az emberek egy része tagja volt ugyan az MSZMP-nek , de számuk nem volt jelentős. A rendszerváltozás után a település néhány lakója továbbra is szimpatizál a FKGP-tal, de többségük független minden párttól.



 
English French German Italian Russian Spanish Hungarian
Névnap
Ma 2014. augusztus 23., szombat, Bence napja van. Holnap Bertalan napja lesz.
Hirdetés